Az emberi jogok vallása

Az európai népeknek tiszteletben kell tartaniuk, hogy nincs más választásuk, mint lelkesen üdvözölni az összes bevándorlót, aki letelepedni óhajt őseik földjén, főként az Afrikából és Közel-Keletről érkezőket?

SYRIA-SECURITY/TURKEY-MIGRANTS Fotó: Reuters

A jelenlegi Európa egy olyan ideológia áldozata, amely kihirdette: a bevándorlás elkerülhetetlen, de jótékony dolog. Az ideológia dogmatikus mivoltát jól tükrözi a „bevándorlás” kifejezés, amely arra a tételre épül, hogy a vándorlás szabad emberi jog, és azt az európai népeknek tiszteletben kell tartaniuk. Nincs más választásuk, mint lelkesen üdvözölni az összes bevándorlót, aki letelepedni óhajt őseik földjén, főként az Afrikából és Közel-Keletről érkezőket.

A bevándorlás fanatikus támogatóinak az a szándékuk, hogy a szabad bevándorlást új emberi jogként ismertessék el. Ez volt az emberi jogok világi vallássá alakításának fő szempontja. A világi vallás kifejezés a híres szociológustól, Raymond Arontól származik.

Ő ezzel jellemezte a kommunista ideológia vallásos dimenzióját, amely a láthatáron felderengő földi paradicsomot ígérte az emberiségnek. A XX. század utolsó évtizedeiben, a Szovjetunió összeomlása után aztán az emberi jogok átvették a kommunizmustól az egyetemes emberi megváltás projektjét, vagyis Isten földi királyságának ígéretét.

Az emberiség vallásának új megtestesülése, az emberi jogok vallása váltotta fel a kommunizmus utópiáját, folytatva annak szerepét, miszerint a jó uralmát kívánja megalapozni. Átvette a stafétát a kommunizmus vallásától, azzal a különbséggel, hogy az abszolút jó ígéretének megvalósításához már nem követelte a magántulajdon elkobzását. Helyette viszont kikényszeríti az emberek közötti különbségek tagadását, hogy világra segítsen egy új, kizárólag az egyének jogaira épülő kozmopolita világot. Az emberi jogok vallásával a diszkrimináció elleni küzdelem váltja fel az osztályharcot, de ugyanannak a célnak a szolgálatában: az emberiség felszabadítását ígéri egy új típusú egyenlőség létrehozásával.

A fényes jövőnek ugyanarról az ígéretéről van szó, amely minden totalitarizmust inspirált. Az emberi jogok vallása egy elvadult nemzetellenes ideológia, amely gyökeresen átformálta a demokrácia tartalmát. Mai formájában, amelyet Nyugat-Európa országaiban az egyetlen érvényes változatnak tekintenek, a demokrácia az egyetemesség kultuszát, a mások iránti megszállott nyitottságot jelenti.

A nemzetek felett álló, de több etnikumú modell nevében szó nélkül hagytuk el a klasszikus liberális demokrácia modelljét, és újfajta demokráciába tuszkoltak át minket. Ez utóbbiban a népszuverenitás, a demokrácia hagyományos alapja a háttérbe szorult: helyébe az emberi jogok vallásának dogmái és annak imádata került, a bírók pedig felcsaptak annak papjainak.

Az emberi jogok vallása megalapozta a jogi-jogászi kormányzás mindenhatóságát, ezzel is tovább erősítve önmagát. Ennek az öngerjesztő rendszernek a kulcseleme az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely rogyásig tele van rakva George Soros milliárdos-ideológus emberjogi híveivel. És annyira, hogy e bíróság azonnal ugrik, ha lehetőséget kap egy európai állam érdekeit sértő határozat meghozatalára.

A népi demokráciákhoz hasonlóan, amelyek valóban elnyomó rendszerek voltak, ma ott az emberi jogi demokrácia, amely az elnyomásnak egy enyhébb, de nagyon is létező formája. Azokban az országokban – így Franciaországban –, ahol ellenállás nélkül uralkodik, az emberi jogok vallása politikai-ideológiai szabályozást és kényszerítő, elnyomó rendszert hozott létre.

Az állam pedig az egyház szerepét betöltő segédeszköze. És az emberi jogi vallás „állami egyháza” üldözi a másként gondolkodókat. Az emberjogi vallással fertőzött nyugati demokráciákban – mint korábban a szovjet világ népi demokráciájában – ideológiai tabukkal tartják sakkban az állampolgárokat, szabadulási kísérleteiket pedig a büntetőjoggal torolják meg. Egyszóval: az emberjogi totalitarizmus átvette a kommunizmus helyét és szerepét.

Mi több, e vallásnak már az alapdogmája, a bevándorlással kapcsolatban kialakult ideológiája miatt is kommunista dimenziója van. Mivel ellenségnek tekinti a nemzeteket, a népeket, a családokat, és csak az azonos jogokkal rendelkező, egymással kicserélhető személyeket hajlandó meglátni az emberekben, az emberi jogok vallása arra szólítja fel az emberiséget, hogy éljen a kedvező helyzettel, és telepedjen máshova, azon nemzetek kárára, amelyek eddig hazájukban kedvező életfeltételeket teremtettek maguknak.

A szuverenitás a nép tulajdonjogán alapult. A szuverenitás azt jelenti, hogy sorsával, identitásával, szülőföldjével, anyagi és szellemi örökségével a nemzet önmaga rendelkezik. Az emberjogi vallás azonban a szuverenitás ellensége, felszámolja az anyagi és szellemi örökségünket, arra kényszerít, hogy vagyonunkat közkinccsé tegyük, és ebből mások is részesedjenek. Az emberi jogok vallása a lényegéből fakadóan ugyanúgy kollektivista, mint a kommunizmus: feléli és elherdálja a nemzeti vagyont.

Nyugat-Európa országainak forradalmár aktivistái nem csapták be önmagukat. Hamar rájöttek a kommunizmus és az emberi jogi utópia közti folytonosságra. Az 1980-as évektől kezdve sok értelmiségi és aktivista, akik a Szovjetunió és az internacionalista kommunista vallás összeomlása után árván maradtak, tömegesen áttértek az emberjogi vallás hitére, amely új eszközt adott nekik a gyűlölt nyugati világ megsemmisítéséhez, pótlékul szolgálva az utolsó vacsora megváltó ígéretéhez.

A kommunizmushoz hasonlóan az emberi jogok vallása is egy rugalmatlan historizáló mechanizmust követ. Azt állítják, hogy az Európán kívülről jövő tömeges migráció szakadatlan folyamata nem más, mint a történelem értelme, ezért igazságos is, jó is. Azt hirdetik, hogy az európai nemzeteknek nincs más alternatívájuk, mint meghajolni e boldog történelmi sors előtt. Kegyelettel telve kell elfogadniuk, hogy eltulajdonítják területeik tekintélyes részét.

Jó képet kell vág­niuk saját eltűnésükhöz, hogy helyet biztosíthassanak más népeknek, más civilizációknak. Röviden: hozzá kell szokniuk civilizációs megsemmisülésük gondolatához, támogatniuk kell ezt a mazochista magatartást. Az emberjogi vallás égisze alatt fejlődött ki ugyanis a nyugati mazochizmus. E vallás miatt tilos Nyugat-Európa népeinek az önbecsülés és egymás szeretete.

Az emberi jogok vallásának fő alkotóeleme tehát a bevándorlás hirdetése. A propaganda feltétel nélkül támogatja, hangoztatja a bevándorlás előnyeit, és arra kényszerítené az európaiakat, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjenek neki.

Ez a vallás viszont a bevándorlás dimenziója miatt a kommunizmusnál is veszélyesebb Európára. A kommunizmus alávetette az embereket egy zsarnoki logikának, de legalább nem pusztította el népeik jövőjét. Ezzel szemben az emberi jogok vallása halálos veszélybe sodorta Franciaországot, ahol a bevándorlók száma gyorsan növekszik, és ahova tömeges méretekben települ be az iszlám népesség.

Miközben a nemzetállamokat öngyilkos erkölcsösségre kényszeríti a kötelező befogadás miatt, az emberi jogok vallása megtiltja a hatalmat gyakorlóknak, hogy politikai szempontból fontolgassák a fenti problémákat – és hogy egyáltalán reagáljanak rá.

Az emberi jogi vallás megtagadja a nemzetektől azokat a konkrét eszközöket, amelyekkel biztosíthatnák saját túlélésüket. A bevándorlás kultusza végzetes csapás az európai népekre, amelyek csak remélhetik, hogy túlélik ezt az önpusztító ideológiát, és demokratikus jogaik révén mégis a maguk urai maradhatnak.

A szerző francia író-esszéista, a párizsi Panthéon-Assas Egyetem professor emeritusa