Az Európai Unió Bírósága helyt adott az Európai Bizottság keresetének, amely a külföldről finanszírozott NGO-k (nem kormányzati szervezetek) átláthatóságáról szóló magyar törvény ellen irányult, és amely szerint a magyar jogszabály uniós jogot sért. Az Európai Bíróság által támadott 2017-es magyar civil átláthatósági törvény deklarált célja, hogy a nyilvánosságot és az átláthatóságot kívánja teljes körűen érvényesíteni a külföldről jelentős (meghatározott) összeggel támogatott civil szervezetek vonatkozásában.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban ezek a külföldről finanszírozott intézmények nyílt hatalompolitikai eszközökkel formálják a magyar belpolitikai folyamatokat – ezt támasztja alá az amerikai központi hírszerzés 2018-as évkönyve, amely több ilyen nem kormányzati szervezetet politikai nyomásgyakorló csoportnak nevez –, sőt a Magyar Helsinki Bizottság egyik kampányarca, egy volt bírónő a kormány megbuktatását célként jelölte meg egyik nyilatkozatában, így nem túlzás kijelenteni, hogy az említett entitásokat politikai szereplőként, az általuk kifejtett jogvédelemnek, avagy szociális, kulturális és egyéb közéleti szerepvállalásnak álcázott aktivitást pedig kampánytevékenységként lehet és kell minősíteni. Mindezt annak fényében, hogy míg az 1989 óta hatályban lévő párttörvény tiltja a külföldi pártfinanszírozást, ugyanez a forráskorlátozás a „civilek” esetében már nem érvényesült.
A nemzetközi tényirodalom alapján a fejlett demokráciákban a jogalkotás világszerte abba az irányba mutat, hogy racionalizálják a választási időszakon kívüli belpolitikai kampányokat. A britek már kezdettől fogva törekednek az átlátható kampányfinanszírozás biztosítására, mert alapelvük az, hogy a különböző pénzügyi csoportok nem befolyásolhatják úgy a demokratikus választási versenyt, hogy ezáltal torzítják a választáson indulók esélyeit.
A szigetországi szabályozásnak a politikai pártokról, a választásokról és a népszavazásról szóló 2000. évi törvény 5. része – amely a kampánykiadás ellenőrzéséről rendelkezik – a kampánykiadás („campaign expenditure”) fogalmát választási célból fölmerült költségként definiálja („so incurred for election purposes”). Ezzel összefüggésben teljesen legitimnek mondható a magyar jogalkotó azon törekvése, hogy a hatalompolitikai eszközöket alkalmazó külföldi ügynökszervezetek belpolitikai akcióit a finanszírozás szempontjából is a jog eszközeivel beazonosítsa és átláthatóvá tegye.