Demokrácia és internet

A közösségi hálón át ránk zúduló információcunami egyre átláthatatlanabb a demokráciát fenntartani illetékes választópolgár számára.

Mountain View, 2021. februr 1. 2021. februr 1-jn kzreadott kp a Google amerikai informatikai riscg szkhzrl az egyeslt llamokbeli Mountain View-ban 2013. janur 3-n. Scott Morrison ausztrl miniszterelnk 2021. februr 1-jn bejelentette, hogy Ausztrliban a Microsoft Bing keresjt fogjk hasznlni, amennyiben a Google s a Facebook betartja fenyegetst s korltozza a szolgltatsait az ausztrl felhasznlk szmra. Az ausztrl kormny mdiapiacot szablyoz kdexnek tervezete szerint a kt amerikai vllalatnak a trvny hatlyba lpst kveten fizetnie kell a helyi sajtorgnumokbl tvett hrtartalmakrt. MTI/AP/Marcio Jose Sanchez Fotó: Marcio Jose Sanchez Forrás: MTI/AP

Joe Biden felhívta Vlagyimir Putyint, és közölte vele: Amerika többé nem huny szemet Moszkva tevékenysége felett. Lelki szemeink előtt felsejlik, amint a Kremlben azonnali válságstáb ül össze, és a bideni intelmek hallatán ugyanarra a következtetésre jutnak, mint az egyszeri történet szereplői. Történt, hogy a családfő felmászott a tetőre, az elmozdult cserepet megigazítani. Közben a falnak támasztott létra önálló életre kelve eldőlt, amitől is a főhős a tetőn rekedt. Éktelen üvöltözéssel hívta háza népét, fenyegetések közben követelve, hogy helyezzék vissza létráját. A megszeppent családtagok riadtan, de valami huncut mosollyal a szemükben arra gondoltak – kimondani persze nem merték –: Mert ha nem?!

Szóval, az orosz vezetés is valami hasonlót gondolhatott, bár sosem fogjuk megtudni, hisz

Oroszországban még ismerik a titoktartás fogalmát, és persze képesek tisztelni az idős emberek hirtelenségét.

A politikában a nyilatkozatok minden esetben következményekkel járnak, ahogy érzékeny dolog a nagyhatalmak egymásnak feszülése is. A történelemből ismert, hogy az acsarkodások gyakran torkoltak véres háborúkba. Ugyanakkor egy létszámában és gazdasági erejét tekintve kis ország szinte esélytelen egy ráförmedő nagyhatalommal szemben. Ilyenkor semmissé válnak a nemzetközi együttműködés szabályait rögzítő, demokráciát hirdető charták. A „Mert ha nem?!” kitételt – miként a családfő esetében – a gyengébbek és ezért kiszolgáltatottak csak az orruk alatt mormolhatják. Nyíltan csupán arra hivatkozhatnak, hogy saját sorsuk országuk magánügye, amiért megválasztott politikusaiknak kell felelősséget vállalniuk.

A demokrácia mint civilizált világunk túlhangsúlyozott büszkesége sok esetben egy-egy nemzeten belül jelenik meg még definiálható valójában. Ráadásul egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokrácia képvisel ugyan azonos értékeket, de eltérő nemzeti és kulturális sajátosságok közepette gyakorolható. Különböző módon jelenik meg az Egyesült Államok társadalmában vagy bármely európai országban. A démosz, vagyis a nép uralma egyre szűkülő térben kap komoly lehetőséget és jelent befolyást a társadalom életére. A nép a politikai döntéseket tudomásul vevő, nem pedig irányító helyzetben van. Ami megmaradt számára, az a szavazati jog. Négyévente lehetősége van beleszólni, hogy ki határozza meg a politika középtávú lépéseit. A köztes időben persze mondhat véleményt népszavazás útján, utcai tüntetéseken fejezheti ki elégedetlenségét vagy a közvéleményt befolyásoló, gyújtó hangú beszédek és írások is színesíthetik a ma divatos közösségi hálót. De lényegét tekintve nekünk, a társadalom tagjainak az időnkénti szavazások jelentik a demokrácia kiteljesedését.

Látványosan eltérőbb a helyzet a nemzetközi politikai küzdőtéren. Ott hókuszpókuszok nélkül a nagyok dirigálnak, és a többiek – ha kényszerből is – egyetértenek. Ha mégsem, ha vannak önérdekre törekvő elhajlók, jön a fenyegetés, a kényszerintézkedés, mely rendkívül fantáziadús és hatékony az elhajlók móresre tanításában. Egyesek azon logikából indulnak ki, hogy a demokráciák között vannak követendőbbek. Sőt léteznek exportképes variánsok is. Olyanok, mint az arab tavasz idején telepített, az ukránkártyaként használt vagy az oroszok elleni politikai és gazdasági embargó józanítására alkalmasak. A bárhol, bármikor bevethető, kipróbált megoldások – használóik szerint – segítik az „igazi demokrácia” térnyerését.

Mindezzel együtt tudnánk élni, ha a külső politikai akarat és érdek találkozna a demokráciaexportra kiszemelt célország választói többségének akaratával. A jelzett példákban egyetlen közös pont figyelhető meg, ez pedig a kényszer. Kényszeres elfogadás és kényszeres behódolás a külső akarat iránt. Mivel a nagyhatalmi érdekérvényesítés eszközrendszere jelenik meg, az eredmény kontraproduktív, már ami a demokrácia kérdéskörét illeti. Erőszak által csak diktatúra létezik. Emlékezzünk a náci Németország szlogenjére: „A nemzetiszocializmus a legdemokratikusabb a világon.” Ahogy Sztálin is a népek „kiteljesedett szabadságát” vizionálta a kommunizmusban.

Napjaink demokráciájában a köldökzsinór az információ és annak útvonala, az internet. A baj csak az, hogy a közösségi hálón át ránk zúduló információcunami egyre átláthatatlanabb a demokráciát fenntartani illetékes választópolgár számára.

A hatás és annak következményei a politikai játéktérben elképesztő befolyásolásra adnak lehetőséget. Soha nem volt még ilyen helyzet az emberiség történetében. A politika szereplőinek minden korban meg kellett küzdeni azzal a kihívással, hogyan juttassák el érveiket a polgárokhoz. Gyűlések, plakátok, média adta megjelenések vagy aktivisták kopogtatása a szavazók otthonainak ajtaján jelentette az „odajutás” formáját. Ezzel szemben ma egy gombnyomás is elég.

Igazság szerint ez sem lenne probléma, hisz a vágtató fejlődés ezt a trendet életünk újsütetű társává tette. A gond viszont éppen a trenddel van. Azzal a már-már kezelhetetlen élethelyzettel, hogy mind ez idáig a fogyasztó emberből árucikket fabrikált a mesterséges intelligencia. Hogyan értelmezhető másként az a helyzet, hogy a neten cirkáló alkalmazót, vagyis minden egyes embert a gép szabályosan feldolgoz? Figyeli vásárlási szokásait, elemzi személyiségét, rögzíti hangulatváltozásait, még azt is érzékelve, hogy az illető mikor van kiakadva kedvenc családjára vagy főnökére. Majd másodperceken belül ajánlatok jelennek meg az éppen elemzett ember mobiltelefonján, hogy kedvelt áruházában leértékelés zajlik, és mellékesen az üzenet azt is megemlíti, milyen lazító tréninggel tud úrrá lenni rossz hangulatán. Történik mindez úgy, hogy senki nem adott engedélyt ilyenfajta lélekbúvárkodásra.

Bárhogy is, a mesterséges intelligencia csak a szárnyait próbálgatja, és az igazi foga fehérjét még ki sem villantotta. De erre készülve észben kell tartanunk, hogy elérkezhet a pillanat, amikor a gép az ember fölé kerül. Legyőzni viszont a teremtett embert sosem tudja, hisz a Homo sapiens egy mozdulattal ki tudja húzni a dugót a konnektorból, amire a gép képtelen érdemi választ adni.

A szerző titkosszolgálati szakértő