S a német elnök asszony figyel-e és hallgat-e olyan hangokra is, mint például azon európai – köztük német, francia, angol, magyar, lengyel, cseh – konzervatív gondolkodókéra, akik 2017 októberében közzétett párizsi nyilatkozatukban arra kérték az európaiakat, hogy utasítsák el a határok nélküli multikulturális világ utópikus délibábját? S akik arra törekednek, hogy „mindazt a nemes hagyatékot, amelyet magunk is örököltünk, továbbadjuk gyermekeinknek”. A közös európai örökség szerintük azt követeli, hogy „békében éljünk együtt a nemzetek Európájában. Újítsuk meg a nemzeti szuverenitást, állítsuk helyre közös felelősségünket Európa jövőjéért.”
Ma, amikor talán még a kommunizmusnál és a nemzetiszocializmusnál is veszélyesebb totalitárius kísértet járja be a tömeges bevándorlás és a koronavírus-járvány sújtotta Európát, a bajt növeli, hogy az európai népek immunrendszere meggyengült, többségük nem képes reprodukálni önmagát sem fizikai, sem szellemi, kulturális értelemben, és nem képesek megbirkózni a demográfiai, gazdasági, kulturális és erkölcsi válsággal. Az európaiak többsége elveszítette hitét, hagyományait, azaz identitását, de ha jobban meggondoljuk, ez nem új jelenség. Hamvas Béla már nyolcvanöt éve megírta, hogy a modern világnézeti, morális, szociális, gazdasági, állami, társadalmi krízis fő oka a vallástalanság, hitetlenség. Az, hogy a modern európai ember megszakította szellemi kapcsolatát a transzcendens világgal, „nincs természetfölötti megragadottsága, nincs univerzalisztikus magatartása”. Amit akar: szétszedni és lebontani. Kultúrát, társadalmat, kapcsolatokat, államot, önmagát sem véve ki.
Sokan osztják Douglas Murray brit író, újságíró véleményét, hogy Európa politikai vezetői az öngyilkosság mellett döntöttek, és sikerült kicserélniük a népet, ennélfogva az európaiaknak már nincs megfelelő válaszuk a jelen kihívásaira és a jövő veszélyeire. Mások azonban Paul Valéry francia költőre hallgatnak, aki azt írta, a világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne. Ezért van értelme komolyan gondolkodni és vitatkozni Európa, az unió jövőjéről is. Nekünk, magyaroknak, közép-európaiaknak pedig van okunk az önbizalomra és a bizakodásra, mert ahogy Orbán Viktor a 2017-es tusványosi beszéde óta (afféle catói ceterum censeóként) már többször megismételte: harminc évvel ezelőtt még azt hittük, Európa a mi jövőnk, ma pedig már látjuk, mi vagyunk Európa jövője.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!