„Maxima debetur puero reverentia”, vagyis „A legnagyobb tisztelet övezze a gyermeket” – fogalmazza meg az örök erkölcsi szabályt Iuvenalis a II. század elején. A híres római költő úgy vélte, hogy megszegik ezt a szabályt azok, akik rút, helytelen, erkölcstelen magatartást tanúsítanak a gyermekek előtt, rossz példát mutatva nekik.
Az őstörténettől kezdve köztudott, általánosan elfogadott szabály, hogy az apa férfi, az anya nő, a gyermekek egészséges testi, szellemi fejlődését pedig nem szabad helytelen, természetellenes példa mutatásával befolyásolni. Napjainkban azonban megjelentek azok a Nyílt Társadalom Alapítványok által is finanszírozott, „civilnek” mondott szervezetek, melyek a természetes erkölcsi normák lerombolásával, saját világképük alapján próbálják céljaikat megvalósítani. Végtelenül önző, pénzéhes világukban a gyermekek tiszteletének nincs helye, hiszen csak a saját maguk és globalista futtatóik érdekeit tartják szem előtt. E szervezeteknek nincs legitimációjuk, tevékenységüket éppen a legitim jogalkotó szervek megkerülése céljából fejtik ki. A diktatórikus hatalomgyakorlással vádolt magyar kormány pedig – ahelyett, hogy egyszerűen felszámolná ezeket a szervezeteket – kénytelen a jogállami eljárásnak megfelelően, mintegy védekezésként a természetes, magától értetődő szabályokat törvényekbe foglalni.
Ezért szükségszerű volt a gyermekvédelmi törvény meghozatala is, mely a kiskorúakat az egyébként őket természetes módon megillető védelemben kívánja részesíteni. Egy könnyen befolyásolható kiskorú ugyanis természetszerűleg nem tud felelősen dönteni saját identitásáról. Úgynevezett jogtudósok mégis világgá kürtölik, hogy a törvény homofób, gyűlölködő, korlátozza a melegek jogait, diszkriminatív, a jogállam – ami nem is volt – megszűnt, hiszen a mikroszkopikus kisebbséghez tartozó, külföldről finanszírozott aktivisták nem propagálhatják szabadon azt a „véleményüket” a kiskorúak előtt, hogy más neműek is lehetnek, mint aminek születtek.
A globalisták szekértolóinak e rikoltozással az a céljuk, hogy hazánkkal szemben az uniós intézmények – a képlékeny európai értékekre való hivatkozással – valamilyen szankciót alkalmazzanak, így saját életidegen céljaikat meg tudják valósítani. Igen kreatív jogértelmezés alapján jöhet a kötelezettségszegési eljárás, az uniós helyreállítási források jogellenes visszatartása, esetleg a 7-es cikkely szerinti eljárás. Mindegy, csak ártson, hiszen az LMBTQ propagandistáinak véleménynyilvánítási szabadsága sokkal fontosabb, mint a szülők gyermekeik neveléséhez fűződő joga. Úgy tűnik, hogy a törvény bírálói szerint a jogbiztonság már nem tartozik az európai értékek közé.