Liberális ferdítés és manipuláció

Két egészen friss történet arról, hogyan szőnek történeteket külföldi liberális újságírók Magyarországról, hogyan próbálják elferdíteni a valóságot.

Novák Katalin
2019. 02. 09. 8:04
A többgyermekes anyák kiemelt támogatásban részesülnek a tervek szerint Fotó: Katona Vanda
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mostanában egyre gyakrabban érkeznek hozzánk külföldi újságírók, hogy Magyarországról „tudósítsanak”. Engem is megtalálnak, mondván, érdekli őket a magyar családpolitika. Sok érdekes tapasztalatot szereztem már, most két közelmúltbeli esetről számolnék be. Az HBO Vice News, illetve a France 3 közszolgálati francia csatorna stábja is ellátogatott Magyarországra, hogy bemutassák, miként élünk.

Innentől mintha két párhuzamos történet venné kezdetét. Mit is látunk?

Helyszín: Sitke. Hétszáz lelkes kistelepülés Vas megyében. Békés vasárnap délelőtt, a forgatás a templomban kezdődik. Tele a templom, gyerekek énekelnek, zajlik a mise, majd egy családot kísérünk haza, ahol történetesen három lánygyermeket nevelnek. Otthon körbeülik a konyhaasztalt, aranyló húsleves kerül rá, az édesanya mindenkinek szed, beszélgetnek. Ebéd után előveszik a nemzeti konzultáció kérdőívét, mind az öten az asztalnál maradnak, az édesanya hangosan felolvassa a kérdéseket, beszélnek róla, majd döntenek. Történetesen igennel felelnek. Ebéd után felelevenítik a gyulai családi nyaralás emlékeit, majd a gyerekek felmennek tanulni a szobájukba. Időközben az újságíró mindenféle kérdéseket tesz fel. A ház és berendezése középosztálybeli család otthonosságát sugározza.

A másik riport képsorai: Budapest. Néhány száz fős tüntetés a Lánchídon, majd a Várban, amelyet békésen strázsáló rendőrök felügyelnek. Utána Orbán Viktor következik, amint ünnepi beszédet mond, mögötte nemzetiszínű zászlók, előtte sok tízezres tömeg. Aztán egy fiatal házaspárhoz látogatunk el, tündéri kisbaba ül az etetőszékben, édesapa hazajön a munkából, megcsókolja feleségét, majd ölébe veszi örömtől sugárzó arcú kis­fiát. A ház új, modern, tágas, meghitt családi légkört sugall. A vágóképeken a békés, tiszta, gyönyörű Budapest, ahol láthatóan nincs fokozott rendőri vagy katonai jelenlét, mint Európa számos nagyvárosában. Az operatőr a militáns jelleg érzékeltetésére végül megtalálja a Kossuth téri zászlóőrök két tagját, akik díszlépésben masíroznak…

Mit válaszolnak a riportok szereplői az újságírói kérdésekre? A nagycsaládos szülők elmondják, hogy a családtámogatásoknak köszönhetően könnyebben élnek a három gyermekkel, értékelik, hogy Magyarországon ilyen lehetőségeik vannak, logikusan elmagyarázzák, hogy a nemzeti konzultáció kérdéseire miért válaszoltak igennel, és azt is bevallják, hogy támogatják ezt a kormányt. Paff!

A fiatal házaspár elárulja, hogy úgy vették igénybe a családi otthonteremtési kedvezményt (csok), hogy előre vállaltak három gyermeket, ebből az első már meg is született, de tervezik a testvéreket. Az újságíró kérdésére azt is elmondják, hogy ha nincs ez a lehetőség, még nem lenne gyermekük, hiszen abban a lakásban, ahol éltek, nem tudtak volna családot alapítani. Kicsit zavarba jönnek arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavaznak, ez mégiscsak magánügy lenne, végül kibökik, hogy a kormánypártot támogatják, de ez így volt már korábban is. Ismét paff!

Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy kormányzati megbízásból készültek az angol és francia nyelvű imázsfilmek, amelyeket aztán Európa-szerte terjesztünk, hogy akik látják, esetleg elkezdjenek összepakolni, hogy Magyarországra költözzenek, megosztanám a párhuzamosan futó történteket is. Ha az ember nemcsak nézi, de hallgatja is a riportokat, egészen más narrációval találkozik.

Első esetben a riporterhölgy még a stúdióban elmondja, mit is kell látni. Hogy ez Orbán Viktor elnyomó rezsimje, ahol nem tisztelik a jogállamot és a demokráciát, és ahol – horribile dictu – a gyermekvállalás támogatását helyezi előtérbe a kormány. És ennek megfelelően halljuk a kommentárokat. A templomban megbotránkozva közlik, hogy fehér (!) emberekkel van tele. A pap azt is elmondja, hogy nagyon örülnek neki, hogy az utóbbi években egyre fiatalabb lett a közösség, egyre több a gyermek.

A háromgyermekes család házában egyik elmarasztalás követi a másikat. Az oknyomozó riporter lerántja a leplet arról, hogy ebben a családban bizony az anyuka szokott főzni és a házimunkát is jellemzően ő végzi, igaz, a gyerekek bevonásával. Olaj a tűzre, hogy az édesapa nevetve hozzáteszi: És milyen jól csinálja! Már érezzük is, hogy itt bizony a hagyományos női-férfi szerepek kormány általi ráerőltetéséről lehet szó, és mégsem járja, hogy a vasárnapi húslevest az anyuka főzi, sőt meri ki az egész családnak. A nemzeti konzultáció kérdéseinél a szülők hiába indokolják meg logikusan a döntésüket, és hiába töltik ki közösen a családban, alapos megvitatást követően, a néző már hallja is a minősítést: ez bizony kormányzati propaganda, amit ráerőltetnek a magyar emberekre. Ne zavarjon meg senkit, hogy önként töltik ki, a saját véleményüknek megfelelően.

Amikor kiderül, hogy a házat a csoknak köszönhetik, a narrátor megbotránkozva közli, hogy mindkét szülő a helyi gyárban dolgozik, és a gyerekekre való tekintettel nem fizetnek adót! Mintha adócsalók lennének, szégyelljék magukat! Hab a tortán, hogy ha még nem lenne elég a ház, az adómentesség, még a belföldi, családi nyaralásukat is az államtól kapták! A depresszív zenének, a vágásoknak, az elítélő, megbélyegző kommentároknak köszönhetően erre a pontra érve már illene mindenkinek megértenie, milyen elnyomó is az a rezsim, amely így jár el.

A másik műsorban ugyanaz a párhuzamos történet elevenedik meg a narráció hallatán. Próbálják a házaspárral kimondatni, hogy ők csak pénzért vállalták a gyerekeket, de nem sikerül. Próbálják rávenni őket, vallják be, hogy azért szavaznak a Fideszre, mert végeredményben megvette a szavazataikat. Ez sem sikerül. A készítők részéről az egész riport tele van tűzdelve negatív jelzőkkel, elfogult, kritikus véleménnyel. Ezúttal engem azzal próbálnak sarokba szorítani, hogy mégis mi a magyarázat arra, hogy a kormány a gyermekvállalást akarja támogatni, hogy azt szeretnénk, hogy több gyermek szülessen? Amire én eléggé el nem ítélhető módon azt válaszolom, hogy ezen múlik a nemzetünk jövője. Ha nem születnek gyermekek, megszűnünk létezni.

Két egészen friss történet arról, hogyan szőnek történeteket külföldi liberális újságírók Magyarországról, hogyan próbálják elferdíteni a valóságot, hogyan sulykolják a saját véleményüket nézőikbe, hogyan igyekeznek manipulálni.

Éljen az objektív, független, sokszínű liberális nyugati média!

Elmeséltem két történetet. Én így láttam. De közzéteszem a nyilvános linkeket a közösségi oldalaimon is, nézzék meg önök is! Döntsenek önök! Erről is. Hiszen Magyarországon demokráciában élünk. Én büszke vagyok rá. Ahogy a tudósításokban látottakra is. Büszke vagyok arra, hogy egyre több segítséget tudunk adni a magyar családoknak. Egyre többen kötnek házasságot és döntenek a családalapítás vagy a további gyermekek vállalása mellett. Büszke vagyok arra, hogy végre, lassan kialakulni látszik ismét egy olyan középréteg, amelyet a kommunista diktatúra szétvert.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon bárki szabadon megvallhatja és gyakorolhatja a hitét. Büszke vagyok a csodálatos fővárosunkra és az egyre erősödő vidéki Magyarországra. Büszke vagyok rá, hogy nincs utcai erőszak, hogy rend és biztonság van. Büszke vagyok arra, hogy egyre többen járnak emelt fővel, hogy merjük a saját utunkat járni, és a magyar emberek kiállnak nemzeti érdekeinkért.

Önök is érzik ezt a büszkeséget?

A szerző a Fidesz alelnöke

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.