Felénk a hangosfilm első évtizedében, már az 1930-as években is voltak a Hays-kódex iránymutatásához hasonló tiltások, és Amerikához hasonlóan itt is a tradicionális, keresztény erkölcsök alapján szervezett társadalomban. Mivel felénk kisebb a piac, a film nem élt meg állami támogatás nélkül, ezért a pénzosztó bizottsági politikusok is vétóval éltek egy-egy erőszakos vagy szexuális tartalmú film vagy jelenet kapcsán, bár nem mindig indokoltan. Hadd említsek egy cenzurális történetet, amely indokoltnak tűnik mai szemmel is. Szőts István már 1942-ben meg akarta filmesíteni Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című regényét. A könyvben az idehaza maradt asszony, úgy tudván, hogy a férje elesett a háborúban, egy orosz katonával állt össze. Ezt a történetelemet mind egy 1942-es konzervatív, mind egy 1947-es kommunista bizottság elutasította, és bizony, nem lett volna könnyű ezt elfogadtatni az emberekkel, akik nemrég a bőrükön tapasztalták meg a háború borzalmait. A film 1947-ben elkészült, és nem orosz katona lett az új férj. Én nagyon tisztelem Szőts Istvánt és a művészetét, de jobb lett a film, hogy nem vállalta ezt a provokatív terhet. A filmet ettől még az épp hatalomra kerülő Rákosi betiltatta, mert neki már az is sok volt, hogy a film egy búzaszentelő körmenettel kezdődik.