Mindjárt megint új Hollywood lesz. A nem túl merész jóslatot arra alapozom, hogy a jelek szerint 2024-től csak azok a filmek kaphatják meg a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, amelyekben szerepet kapnak úgynevezett mellőzött kisebbségek is. Ez persze önmagában még nem jelentene eget rengető változást, ugyanis a Föld megmentését többnyire eddig is gondosan kiporciózott összetételű hősökre bízták, de most aztán nem bíznak semmit a véletlenre. A kritériumok a következők, már amennyiben jól értem: azok a filmek kaphatnak Oscart ebben a kategóriában, amelyekben a stáb tagjai és a szereplők között is szerepelnek különböző kisebbségek.
Az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia döntésének értelmében a jelöléshez a műnek négy feltételből legalább kettőt teljesítenie kell. Éspedig: a vásznon a színészek között legyen minimum egy főszereplő vagy jelentős mellékszereplő, aki valamilyen faji, etnikai kisebbségből érkezett. A szereplők legalább harminc százaléka származzon két alulreprezentált kisebbségből. A film témája, központi története foglalkozzon egy ilyen kisebbség valamilyen ügyével. A gyártási munkálatokban részt vevők közül legalább két vezetőnek alulreprezentált csoportokból kell érkeznie, és egyiküknek egy faji vagy etnikai kisebbséget kell képviselnie. És még hat másik stábtagnak is. A csapat harminc százaléka legyen az alulreprezentáltak közül való. Mindez vonatkozik a gyakornokokra és a marketingesekre is. Az alulreprezentáltak közé tartoznak a tudós kollégák szerint a nők, a színes bőrűek, a fogyatékossággal élők és az LMBTQ-arcok.
A türelmi időszak 2024-ig tart majd, ám az érintett produkcióknak addig is úgynevezett sokszínűségi jelentést kell leadniuk. A filmakadémia tagjai azt remélik az új szabályoktól, hogy ezek hosszú távon arra ösztönzik a filmipart, hogy alkotásaikkal jobban leképezzék a globális társadalom sokféleségét, és a mostaninál sokkal szélesebb közönséget legyenek képesek megszólítani.
Na, ennél álszentebb és túltolt idiotizmust, ami nyilván a művészi szabadság kiteljesedésének jegyében és a munkához való jog tiszteletben tartásának jegyében fogant, ritkán olvashat az ember, és bár az utóbbi időben sokasodtak az intő jelek, azért most tényleg sikerült kiverni a biztosítékot azok körében is, akik nehezen vádolhatók konzervativizmussal, ám igyekeznek megőrizni a maradék józan eszüket. Bár ne ítéljünk elhamarkodottan, ahogyan a világ alakul, lehet, hogy néhány év múlva a fehér heteroszexuális férfiak lesznek a legfőbb haszonélvezői ennek a briliáns elképzelésnek.