Mindez csupán azért került most ide, mert mindeközben nyolcvanadik születésnapján köszönthetjük Brian De Palmát, aki az egyik legérdekesebb „lépcsőfok” Hollywood idáig vezető útján. Történt ugyanis (kissé leegyszerűsítve), hogy a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején néhány rendkívül ambiciózus fiatalember, jelesül Francis Ford Coppola, George Lucas, Steven Spielberg, John Milius, Martin Scorsese és Brian De Palma megunták a papa moziját, a stúdiók, a begyöpösödött nábobok túlhatalmát, ezért átvették az irányítást, és megszületett Új-Hollywood. Hogy aztán, ahogy az már lenni szokott, néhány évtized alatt ugyanolyan régi legyen, ugyanolyan kommersz és ugyanolyan haveri. Nézzük, miként emlékezett később John Milius a sorsfordító időkre: „Akkor még falak álltak Hollywoodban, csupa klikk uralta a terepet. A gyártásvezetők kemény legények voltak. A filmszerződéseket fogadásokon kötötték. Mára mindez elmúlt. A filmgyár manapság már nem szólhat bele a film végső vágásába. Azt hiszem, ráébredtek, hogy a film alkotói jóval tovább maradnak a színen, mint a filmgyár igazgatói.”
Ez azért már-már szórakoztató, már amennyiben a nettó hazugság vicces. Annyi történt, hogy mások kezdtek el kaszálni, ráadásul a mozikat addig soha nem látott mértékben öntötte el az agyatlan kommersz, csúcsán a minősíthetetlen úgynevezett Marvel-univerzummal és egyéb Zs kategóriás hulladékokkal, ráadásul szívós munkával rájuk aggatták a popkultúra kifejezést, ami azért, lássuk be, komoly erőszaktétel.
