Tarlósra van szükségük a budapestieknek

Tarlós Istvánnak egyáltalán nincs szégyellnivalója. Legkevésbé a Horn Gábor-féléktől, aki kimondja, hogy szándékosan ártani akar neki. Éppúgy, mint az SZDSZ mai utódai: a DK-sok, a momentumosok.

A városvezető ismertette, hogy a következő időszakban milyen fejlesztésekre készülnek Budapesten Fotó: Kurucz Árpád

Mindig eltűnődöm, ha Horn Gábor, a néhai SZDSZ valamikori vezető politikusa televíziós szereplései során nem felejti el megemlíteni – akár kérdezték, akár nem –, hogy Tarlós István egykor párttársa volt a Szabad Demokraták Szövetségé­ben. Úgy hangzik ez, mintha dicsekedne, jóllehet ő is tisztában van vele, hogy a szadesz húszéves regnálása során annyira leamortizálta magát az emberek előtt, hogy csekély kivételtől eltekintve a társadalom szitokszóként gondol az egykori Pető Iván-, Magyar Bálint-, Horn Gábor-féle csapatra. Annyi rosszat zúdítottak a magyarokra, hogy nem is érdemeltek mást, mint a politika köztemetőjében való elhantolást.

Horn Gábor, napjainkban már a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnökeként ma is éppen annyira fordítva ül a lovon, ahogy az SZDSZ-esek szoktak volt általában. A közutálat tárgyát képező párt nevét büszkén fölemlegetve és összekötve Tarlóssal természetesen ártani akar neki. És nem tréfából, hanem nagyon is komolyan. Mert valószínűleg úgy gondolja, hogy Karácsony Gergely labdába sem rúg a főpolgármesterségért zajló októberi összecsapáson, ha egyáltalán oda kerül. Jellemző rá, hogy miután kínjában semmi rosszat nem tud a kilenc éve regnáló főpolgármesterrel szemben felhozni, így ebbe a Tarlóssal összefüggésben légypiszok nagyságrendű befeketítési szándékú információba kapaszkodik, mint utolsó szalmaszálba. Ettől reméli, hogy meg tudja ingatni a budapestiek nagy többségének Tarlósba vetett bizalmát. Azét a Tarlósét, aki minapi, a Magyar Nemzetben megjelent írásában annyi fővárosi fejlesztésről adott számot, hogy még végigolvasni is komoly időbe tellett, nemhogy kivitelezni.

Ám ez csak az érem egyik oldala. A másik az, hogy emellett az eltelt kilenc év alatt senki nem tudta a korrupció vagy bármi más visszaélés árnyékával megkérdőjelezni tisztességét, miközben a rendszerváltozás utáni évtizedek legnagyobb korrupciógyanús ügye éppen a Főpolgármesteri Hivatal előző gazdájához kötődik a négyes metró megépítésével kapcsolatos 270 milliárd forint alapján, ami több, mint a beruházás 450 mil­liárdos összköltségének a fele.

Ha Tarlós Istvánnak ilyen óriási horderejű kérdésekben nincs takargatnivalója, akkor miért lenne éppen az egykori SZDSZ-es tagsága ügyében? Olyannyira nincs, hogy kérdés nélkül éppen ő hozta szóba ezt a témát egy minapi rádióinterjúban, jelezve, hogy bármilyen, akár kényesnek látszó kérdésnek is nyugodt lelkiismerettel áll elébe, mert abban a helyzetben sem viselkedett másként, mint ahogy egy keresztény szellemiségű, vallásos polgári családból származó embernek viselkednie kell. Így fogalmazott: „Valamikor az SZDSZ-ben kezdtem el politizálni, ez 1994 nyaráig tartott, amikor a kommunizmusellenességet szimuláló SZDSZ végérvényesen elárulta a rendszerváltozást.”

Ez bizony nagyon is így volt. Abban a korban vagyok, amikor az ember már felnőtt fejjel megélte, miként hülyítette a társadalmat a legkeményebb antikommunista jelszavakat harsogva a szabad madaras párt. Zene volt ez a magyarok füleinek, mert mindenki epekedve várta a rendszerváltást, az antikommunizmust, s egyáltalán nem volt könnyű különbséget tenni az Antall-féle, magát nyugodt erőnek megjelölő MDF vagy a harsány antikommunista SZDSZ között. Ha az SZDSZ a választás után szégyenszemre néhány hónappal már nem taxisblokádot szervezett volna a polgári kormány ellen, és 1994-ben nem alkotott volna koalíciót a korábban legfőbb ellenségének színlelt kommunista Horn Gyulával, akkor a nemzeti erők több mint nyolcvanszázalékos aránnyal nyerték volna meg a választást és négyötödös többséggel kezdhettek volna hozzá a rendszerváltás végrehajtásához. Ez azonban éppen az SZDSZ áruló politikáján bukott meg, megdöbbentve a rászedett Tarlóssal együtt a fél országot.

Amint ezt a mai főpolgármester észlelte, huszonöt évvel ezelőtt, azonnal kilépett az SZDSZ-ből, s a másik oldalra állt. Ezt főpolgármesteri, korábban polgármesteri tevékenysége fényesen igazolja. Egyáltalán nincs tehát szégyellnivalója e jóhiszemű politikai lépés miatt, hiszen országos átverés áldozata lett.

Sokkal inkább elítélendők azok, akik ezt az otromba trükköt kitervelték és megvalósították. Köztük Horn Gábor, aki a Gyurcsány-kormányban is az utolsó töltényig harcolt. Akinek – takargatva korábbi bűneiket – mind a mai napig van bőr a képén a tévében osztani az észt, miközben elloptak a valódi rendszerváltozásra áhítozó generációk életéből húsz évet. Tarlós Istvánnak tehát egyáltalán nincs szégyellnivalója. Legkevésbé a Horn Gábor-féléktől, aki kimondja, hogy szándékosan ártani akar neki. Éppúgy, mint az SZDSZ mai utódai: a DK-sok, a momentumosok.

Nekünk, budapestieknek viszont szükségünk van Tarlós Istvánra. Megérdemeljük őt, ő pedig a választók bizalmát.

A szerző újságíró