Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök telefonbeszélgetése azt jelenti, hogy Moszkva és Washington ezentúl a békéről és nem háborúról fog beszélni, jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője, miután a felek letették a kagylót. Nem egyszerű megtalálni az erről szóló híradásokat az internet bugyraiban, hiszen oly mértékben felgyorsultak a folyamatok, hogy tucatjával keletkeznek naponta új nyilatkozatok és események az ukrajnai helyzettel kapcsolatban.
Ezek közül a legdöbbenetesebb, hogy bár az USA konzultál Európa vezetőivel, de végül Trump elnök dönt majd, így a tárgyalóasztalnál a háborúpárti uniós vezetők nem ülhetnek majd ott.
Sőt egyelőre Zelenszkij sem kapott értesítést a Szaúd-Arábiában szervezett amerikai–orosz egyeztetésről. Ki is jelentette, hogy soha nem fogad el semmilyen döntést az Egyesült Államok és Oroszország között, amelyet a feje fölött a hazájáról hoznak. Az indulatos megszólalás még jogosnak is tűnne, csak az a baj, hogy ugyanakkor gyilkosnak és terroristának nevezte az orosz elnököt, és még mindig ahhoz kérte szövetségesei támogatását, hogy segítsenek kiszorítani az orosz seregeket Ukrajna területéről.
Macron francia elnök rendkívüli uniós csúcsot hívott össze, ahol közös álláspontot akar kialakítani az új helyzetre reakcióként Európa vezetőivel. Ám amennyiben nem értik meg a megváltozott világpolitikai viszonyokat, ha nem adják fel az oroszok legyőzésének romantikus vágyát, és nem a béke érdekében fogalmaznak meg közös javaslatokat, nem tudnak majd széket kikényszeríteni a tárgyalóasztalnál. Azt ugyanis nem lehet kikövetelni. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott, a tárgyalásokra ki kell vívni a jogot, azt nem osztogatják, ahhoz megfelelő erő és használható javaslatok szükségesek. Jelenleg a háborúpárti európai politikusok szembemennek a világban zajló, a békét sürgető folyamatokkal.
Amikor ezt írom, még nem lehet tudni, visszatérnek-e Párizsban a józan észhez, és megértik-e például az orosz álláspontot, ami cáfolja azt a legendát is, hogy Putyin Európa lerohanásáról álmodozna unalmas perceiben. Ma már kimondható, hogy a háborús uszítás politikája kitalált, hamis félelemre épül.
Peszkov ugyanis elmondta azt is, hogy az elmúlt évek tapasztalatai segítik Oroszországot abban, hogy a Nyugattal folytatott esetleges tárgyalások során ne hagyja magát újra félrevezetni, mint ahogy az a minszki megállapodások esetében történt. Úgy fogalmazott, Oroszország nem felejti el, hogy becsapták akkor is, amikor megígérték, hogy nem fogják a NATO-t keleti irányba bővíteni. A minszki megállapodás lehetőséget adott arra, hogy Ukrajna sértetlen maradjon, a Donyec-medencei oroszokat sem bántalmazták volna, nem lett volna polgárháború, nem lövette volna saját népét tankokkal és harci járművekkel Ukrajna, így az ott élő orosz emberek nem akarták volna elhagyni.
De ezt a megállapodást sem a Nyugat, sem Ukrajna nem akarta végrehajtani. Végső soron ez vezetett a háborúhoz, amiben százezrek veszítették életüket mindkét oldalon. Mára ezt a háborút a Vatikán és Magyarország mellett záros határidőn belül be akarja fejezni a Trump elnök vezette USA és Oroszország is. Itt az idő és a lehetőség, hogy a Nyugat európai része is csatlakozzon a béketáborhoz. Annál is inkább, mert teljesen világos, hogy az európai emberek nem akarnak háborút, így vezetőik tulajdonképpen ellenük politizálnak, amikor tovább erőltetik a fegyverek szállítását és az öldöklés finanszírozását.
Elemzők szerint Zelenszkijre nem nagyon lehet számítani. Világosan érzi, hogy a béke időszaka egyben az ő politikai bukását is elhozza. Támogatottsága elpárolgott, így akkor sem lehetne esélye a folytatásra, ha végre kiírná a régóta esedékes, de a háborús helyzetre hivatkozással elhalasztott választásokat. Legutóbb azt nyilatkozta erről, hogy akinek ez nem tetszik, választhat más állampolgárságot. Ahogy fogalmazott, kész beszélni a választásokról, de „az ukránok egyáltalán nem akarnak beszélni, mert attól félnek, hogy különben megszűnik a hadiállapot, a katonáink hazajönnek, és Putyin megszállja az egész területünket”.
Sőt az NBC Newsnak adott interjúban odáig merészkedett, hogy kijelentette, szerinte Oroszország meg fogja támadni Európát. A müncheni biztonságpolitikai konferencián elmondott beszédében pedig úgy részletezte vélt félelmeit, hogy Putyin Lengyelországgal és a balti államokkal kezdi majd. Mindezt abból vonta le, hogy az oroszok jelentős erőket csoportosítottak át Fehéroroszországba, ami látszólag Ukrajna ellen irányul. De a sorozatszínészből lett hadvezér szerint az említett országok ellen is bevethetők.
Egészen tragikus, hogy egy egész kontinens politikáját egy vélt fenyegetés miatti félelem, szorongás határozza meg, ahogyan erre már fentebb utaltam. Mikor óhajtják erről megkérdezni az oroszokat?
Közben Donald Trump arról beszélt, hogy szerinte Oroszországnak ismét csatlakoznia kellene a G7-csoporthoz, mert szerinte az oroszok 2014-es kizárása hiba volt, ami hozzájárult az ukrajnai problémák elmérgesedéséhez. Trump úgy fogalmazott, ez nem Oroszország szeretetének vagy nem szeretetének kérdése. És bár Jean-Noel Barrot francia külügyminiszter úgy fogalmazott az amerikai elnök felvetéséről, hogy a G7-csoportban a világ legnagyobb és legfejlettebb demokráciái tömörülnek, Oroszország pedig egyre kevésbé viselkedik demokráciaként, mégsem zárta ki visszafogadásukat a G7 soraiba, amennyiben Ukrajnában sikerülne igazságos és tartós békét elérni. Kiolvasható mindebből, hogy a francia külügyminiszter kezdi kapizsgálni, mi a különbség eddigi ideológiák vezérelte romantikus politizálásuk és a Trump-féle pragmatikus politika között. Ez pedig reményt ad a párizsi találkozó idején egy békepárti testtartás felvételére Európa vezetőinél.
Ezt emelte ki Szijjártó Péter is lapunknak adott interjújában. Megfogalmazása szerint lett egy olyan vezetője a nyugati világnak, aki leszámol a nemzetközi liberális mainstream globális diktatúrájával. Van egy vezető, aki nyíltan és őszintén beszél a keresztény értékek és közösségek fontosságáról, arról, hogy a béke sokkal jobb, mint a háború. Ha valaki korábban így beszélt ezekről a kérdésekről, azt azonnal megpróbálták elhitelteleníteni, stigmatizálni és kizárni a nemzetközi politikai diskurzusból. Orbán Viktor ezt úgy fogalmazta meg a Patrióták madridi találkozóján, hogy a progresszív világelit egyszerűen elrabolta Európát az emberektől. Tegnap még mi voltunk az eretnekek, ma mi vagyunk a mainstrem. Tegnap azt mondták, mi vagyunk a múlt, ma mindenki láthatja, mi vagyunk a jövő.
A változások persze jóval mélyebbek és sokrétűbbek, nem lehet leegyszerűsíteni a háború és béke kérdésére. Ám ez utóbbi olyan mértékben befolyásolja az élet minden területét, hogy nyugodtan nevezhetjük a legfontosabbnak.
Gondoljunk csak bele, ha véget érhetne az ellenségeskedés korszaka a Nyugat és az oroszok között, egy csapásra megváltozna a gazdaság, az energiabiztonság, a kereskedelem területén is minden. Ha sikerülne ideológiamentesen megszervezni Európa országainak energiaellátását, visszatérni a legolcsóbb, legegyszerűbben szállítható orosz forrásokhoz is, akkor visszanyerhetné az európai gazdaság elveszett versenyképességét.
Természetesen nem a függőségre gondolok valamelyik szállítótól, hanem okosan, észszerűen diverzifikált beszerzésre, amiből nincs senki kizárva azért, mert másképp gondolkodik hazája belpolitikájáról, mint mi. Egy erősödő gazdaság pedig megteremtené mindenhol a társadalmakat feszítő egyéb problémák megoldásának forrásait. Vagyis bátran kimondható, hogy a háború befejezése, az azonnali tűzszünet és a béketárgyalások megkezdése minden európai ember közös érdeke, amit ráadásul mára százmilliók ismertek fel, és egyre bátrabban és hangosabban hirdetnek is. Ha ezt nem veszik figyelembe Párizsban, akkor Európának befellegzett.
