Horn Gábor, a politikatörténet szemétdombjára került SZDSZ egykori politikusa szerint nincs helye Putyinnak Budapesten, szégyen a magyar kormány szerepvállalása ebben az egész borzalomban, ami itt a szomszédban zajlik. Úgy járt Horn a hazánk fővárosába tervezett békecsúcs megítélésével, mint az öreg bolsevik, aki másokat óva intett ettől, de ő maga mégis elhitte saját propagandáját.
Attól most tartózkodnék, hogy hosszas fejtegetésekbe bocsátkozzak arról, szerintem hol lenne az SZDSZ lebegő rémalakjainak a helye.
De a szerepvállalásokról, a szégyen mibenlétéről muszáj megosztanom néhány gondolatot.
A balliberális globalisták propagandája szerint Putyin, felrúgva minden nemzetközi szerződést, megtámadta a szuverén Ukrajnát, elfoglalta területének egy jelentős részét, a különleges katonai műveletnek nevezett gyilkos akciója közben háborús bűnöket követett el, ezért jóérzésű, tisztességes demokrata szóba sem áll vele, különösen nem tartózkodik egy légtérben a gonosz agresszorral. Süt ebből a megközelítésből, hogy egyáltalán nem érdekli az Ukrajna pártját fogó széplelkeket a konfliktus másik szereplőjének álláspontja, motivációja, indoklása, nem is kíváncsiak arra, miért haltak meg tízezrek orosz oldalon is.
Hogyan is érthetnék meg azt, amire nem is kíváncsiak? Értetlenségük pedig oda vezet, hogy nem hisznek a diplomáciai megoldásban, szerintük a béke csak egy módon képzelhető el, ha Ukrajna az Európai Unió támogatásával legyőzi az oroszokat, Putyin ebbe belebukik, Oroszország pedig több kis veszélytelen részre szakad. Ez azonban súlyos tévedés, aminek következtében még sok ezer ártatlan ember hal meg az elhúzódó öldöklésben, a borzalmak sokasodnak, a két háborúzó fél szenvedéseinél csak a fegyvergyárosok, kereskedők és az őket finanszírozó bankárok profitja nő nagyobb ütemben.
Horn még kiegészíti bejegyzésében a torz moralizálást azzal, hogy Putyin Budapestre érkezése szerinte igazolja mindazokat a feltételezéseket, amelyeket arról fogalmaztak meg, hogy Orbán az egész borzalmas orosz agresszió során Putyin érdekeit szolgálta, szolgálja. Az, ahogy az ukrán néppel és a szövetségeseinkkel szemben a diktátor oldalára állt, morálisan vállalhatatlanná teszi szerinte Orbánt mint a béke közvetítőjét. Horn téved vagy hazudik.
De elképzelhető, hogy egyszerre mindkettővel manipulál. Annyira még nem demens, hogy ne tudná nagyon jól, a magyar miniszterelnök nem állt semmiféle diktátor oldalára.
Orbán Viktor mindig is a magyar emberek oldalán állt, onnan fejtette ki a háború kezdete óta, hogy abba hazánknak nem szabad belesodródnia, nem szabad támogatnunk sem pénzzel, sem fegyverrel az öldöklést, ellenben minden segítséget meg kell adnunk a szenvedő ukrán népnek, a menekülteknek. A magyar érdek szempontjából próbálta megértetni a globalista ostobákkal, hogy ennek a konfliktusnak a harctéren nincs megoldása, csak a tárgyalóasztalnál, ezért a magyar nép küldötteként indult egyedül maradva is békemissziójára, útba ejtve Zelenszkijt, Putyint, az amerikai és a kínai elnököt, de még a pápát is, amit természetesen Horn és a hozzá hasonlók fölösleges röpködésnek, a súlytalan, kirekesztett páriapolitikus túlmozgásos ripacskodásának tituláltak.
Szemenszedett hazugság tehát, hogy a magyar kormányfő Putyin érdekeit szolgálja. A béke ugyanis mindannyiunk érdeke szerte Európában, kivéve a kilóra megvett, korrupt háborúpárti politikusokat.
Horn ezért szűköl, mert a budapesti találkozó egy újabb esély a háború mielőbbi befejezésére, ami nyilvánvalóan sérti globalista elvtársai érdekeit. Úgy jártak Ukrajna esztelen pénzügyi támogatásával, mint a kártyás, aki irgalmatlan veszteségeit újabb és újabb kölcsönök eljátszásával próbálja visszaszerezni. Ennek az őrületnek viszont a tapasztalatok szerint nagyon rossz vége szokott lenni.
