A „bűnös város”

Amúgy pedig ideje tudomásul vennünk, hogy ma például Európa kilenc legnagyobb fővárosából nyolc balodali-liberális vezetésű, egy kivétel van: Madrid. Ennek pedig nyilván oka van.

Budapest, 1919. augusztus eleje A román királyi hadsereg katonái az Országháznál, akik az Antant tilalma ellenére bevonultak Budapestre és elkezdték lefegyverezni az ott állomásozó helyőrséget és munkászászlóaljakat. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: - Fotó: - Forrás: MTI

A ma még mindig egészségtelen magyar társadalomszerkezetben van egy nagyjából ötszázaléknyi gazdag réteg, vele szemben áll 15-20 százaléknyi úgynevezett középosztály és egy 75-80 százaléknyi „underclass”. Az Orbán-kormányok minden törekvése arra irányul, hogy megerősítse a középosztályt, létrehozza a nemzeti burzsoáziát, amely a globális piacon is versenyképes, s hogy kiemelje az alsó osztályokat a mélyszegénységből, elsősorban a munka biztosítása és a családtámogatási rendszer által. Mit látunk mégis?

Azt, hogy a nagyvárosokban, ahol az iménti társadalomszerkezeti arány 15–40–45 százalékos, mégis a kormány által ezekben a városokban – ellenzéki vádak szerint – „túltámogatott” felső- és középréteg szavaz balra, míg a vidéki kis- és közepes települések lakói a leghívebb támogatóink.

Ennek oka van. Egy olyan ok, ami messze áll az ellenzéki lózungokon, az ellenzék által irritáló nagyképűséggel kisajátított „szürkeállomány” mítoszán – ami ráadásul nem is igaz. És ez az ok ráadásul ugyanaz Bécsben, Párizsban, Londonban és Budapesten. És összefügg a nagyvárosi lét gyökértelenségével és globalizmusával éppúgy, mint a vidéki és kisvárosi létezés hagyománytiszteletével és „földközeliségével”. És az is biztos, hogy a jövő nem e kettő közötti választásé, hanem a nagyvárosiak felé fordulásé. A szereteté és alázaté.