Persze semmi okunk azt feltételezni, hogy a magyar kormány nem fogja megvédeni az ország határait. Megvédte eddig is, megvédi ezután is. Arra viszont már most fel kell készülnünk, hogy ezt ismét hatalmas hazai és nemzetközi ellenszélben kell megtennie, vagyis az ország normális felének készülnie kell arra, hogy ha kell, jelenlétével is segítséget kell nyújtania az érintett határszakaszokon. Mindezeken túl azonban van itt még valami.
A török bejelentés hátterében az áll, hogy a szíriai Idlíb tartományban az orosz erők hathatós támogatásával lebombázták a törökök állásait, és legkevesebb 33 török katona életét vesztette. Ennek okát mindenki a maga szájíze szerint magyarázza, de szigorúan véve az alaphelyzet mégiscsak az, hogy Oroszország hathatós támogatásával megtámadtak egy NATO-tagállamot, még ha ez nem is az adott tagállam területe ellen történt, és legalábbis meg kellene magyarázni, mit keresnek a törökök Szíriában.
Nem szívesen mondom ki, de életemben először pánikba estem kicsit (amennyiben kicsit pánikba esni lehetséges). Pánikba estem, mert a koronavírus elszabadulásában is láttam már többet a véletlennél, de ez így most együtt kicsit sok.
És kezdek fölöttébb aggódni, hogy hamarosan olyan fegyveres konfliktusok következhetnek a világban, amelyek beláthatatlan következményekkel járhatnak, s amelyekből nem fogjuk tudni kivonni magunkat. Talán itt az ideje, hogy az EU elkezdjen érdemben tárgyalni Erdoğannal is, Putyinnal is, a kínaiakkal is a semmivel sem indokolható kioktatások és félrebeszélések helyett. Ahogy például a magyar miniszterelnök évek óta teszi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!