Idegháború ez, negyed évvel az amerikai elnökválasztás előtt. Az Egyesült Államokban tombol a Covid–19, Kínában már nem, Amerikában a járványgócok mellett egyre keletkeznek zavargásgócok is, míg Kínában alapvetően nyugalom van. A két nagyhatalom időnként óhatatlanul egymás tyúkszemére lép, mondta egyszer Henry Kissinger, az amerikai diplomácia doyenje, aki félszázszor járt az ázsiai országban, és könyvében (Kínáról) elismerően értekezik róla.
Rafinált kötéltáncot követel meg a konfliktusok kirobbantásának és elsimításának diplomáciai húzd meg, ereszd megje: a két óriás függ is egymástól. A gigantikus amerikai adósságból több mint ezermilliárd dollárt Kína finanszíroz. Trump félti Kínától az amerikai munkahelyeket, de az amerikai fogyasztónak tetszik, hogy a kínai áru olcsó. Csaknem négyszázezer kínai tanul az amerikai felsőoktatásban. Nem mindegyiküket az anyukája tarisznyázta fel, és nem minden kínai diplomata csak a külügyes felkészítőt járta ki.
Az FBI igazgatója szerint tízóránként (!) nyitnak egy kínai kémelhárítási dossziét. A washingtoni szenátus hírszerzési bizottságának elnöke azt mondta, a houstoni főkonzulátus bezárása régóta esedékes volt. Az amerikai olajipar központjába, Texasba telepített kínai kémtanyának tartják.
Nixon 1972-es kínai útja – amelyet Kissinger készített elő – óriási világpolitikai fordulatnak számított, a XXI. századi kapcsolatrendszer alapjának, amely lehetővé tette a külképviseletek megnyitását.
A legnézettebb amerikai televíziós esemény volt Kennedy temetése óta, operát is írtak rá, amelynek éppen Houstonban volt a világpremierje. Pár mérföldre onnan, ahol most kínai diplomaták égették az iratokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!