Valamikor moziba kellett mennünk, ha iratégetést akartunk látni egy külképviseleten, a gyártásvezetőnek pedig statisztákat kellett fizetnie, hogy meggyújtsák a dokumentumokat. Ma a közösségi média és az okostelefon a kezünkbe adja a világpolitikát. Valós időben nézhetjük az égetést Kína houstoni főkonzulátusának udvarán, miután az amerikai kormány elrendelte a képviselet bezárását. Ha okostelefonunk történetesen Huawei márkájú, még érdekesebb a helyzet: Amerika nemzetbiztonsági okokból tiltja a kínai technológiai óriást. Houston kétmilliós texasi város, nem a világ közepe, de közepes helyeken is be tudnak robbanni nagy konfliktusok. Szarajevóban nagy ribillió kerekedett anno, Švejk is csak nézett, mekkora.
Ma nem ilyen ijesztő a helyzet, noha a világsajtóban terjed a hidegháború kifejezés az évek óta tartó amerikai–kínai konfliktus legutóbbi epizódja láttán. Washington és Peking viszonyában semmi sem kispályás, a látszólag kisebb fejlemények sem. A két legfontosabb ország és gazdasági erőközpont szembenállása ez. A világon minden tíz dollárból négyet az USA-ban vagy Kínában termelnek meg.
Belebonyolódtak büntetővámokkal vívott kereskedelmi háborúba, bajszot akasztottak a Dél-kínai-tengeren és Hongkong kínai bedarálása nyomán, de rengeteg kártyát ki lehet még játszani. Főleg Trumpnak, akinek a neve adut, ütőkártyát jelent. Jól bánnak a kínaiak az ujgurokkal? Könnyen lehet, hogy nem. Tőlük terjedt el a világban a koronavírus? Tőlük. És Tibettel mi a helyzet? Nincs rendben!
Kémkednek is? Szoktak. Szoktak az oroszok is? Ők is, de azt a kártyát a demokrata oldal már kijátszotta. Szankciók szankciókat követnek, tudósítók tartózkodási engedélyét vonják meg kölcsönösen. Egy amerikai terv értelmében a Kínai Kommunista Párt (KKP) összes tagját, valamint családtagjaikat is kitiltanák az USA-ból; potenciálisan 270 millió emberről van szó. Pompeo amerikai külügyminiszter e sorok írásakor egy olyan beszédre készült, amely a KKP irányvonalának megváltoztatására buzdítja a kínai népet.
