Nem lehet kérdés: nagy volt a kontraszt az óriási Békemenet, Orbán Viktor miniszterelnöknek az ország fejlődéséről szóló ünnepi beszéde és a kisebb, úgynevezett Nemzeti Menet és az azon elhangzó hosszadalmas, szónoklatként eladott dühösködő üvöltözés között. Azért is lényeges felhívni rá a figyelmet, mert Magyar Péter, a Tisza néven pártként számontartott képződmény vezére kínosan ügyel arra, hogy szinte mindenben kopírozza gyűlöletének tárgyát, a kormányfőt. Szét is feszítené jelen írás kereteit, ha sorra akarnánk venni, mi mindenben próbálja követni a receptet, a kötcsei pikniktől az évértékeléseken, az erdélyi látogatáson keresztül a Békemenet utánzásáig. Kísérletezéseinek az a közös jellemzője, hogy csúfosan felsül velük. Nem volt ez másként most sem.
Láthatóan képtelen felfogni a baloldal utolsó reménysugara, hogy nem lehet a szeretetről és összefogásról bőgve, ordibálva, fenyegetőzve beszélni, mert lehetséges, hogy az összeterelt publikum jelentős részének tetszik, ám sokkal többeket taszít.
Magyarán: amit nyer a réven, annak többszörösét veszíti el a vámon. Meg aztán az sem mindegy, milyen az a közönség. Közösség-e vagy jelentős számban a „Vérszagra gyűl az éji vad” versidézet jegyében inkább csak a garantált kormányszidalmazás és a jobboldal verbális gyalázása vonzza őket egy politikai eseményre.
Nem lehet nem észrevenni, hogy a Kossuth téren az építkezés, a nemzeti egyetértési pontok keresése dominált. A másikon, a Hősök terén viszont ezeknek az értékeknek a tagadása és egy olyan hozzáállás erőltetése, amely az előrelépést, illetve az emberek meggyőzését kizárólag lózungok, jelszavak, homályos demagóg ígéretek és a társadalom nagy részének megfélemlítése útján képzeli el. Ráadásul az, aki mindezt a zavaros ígéret- és fenyegetéshalmazt feltálalja, üresen kongó hangon, nehézkesen, tévesztésekkel olvasva teszi, ami amióta világ a világ, nem szokott igazán nagy tömegeket mozgósítani. A szónok nyilvánvalóan feltétel nélkül hisz a gyűlölet és rombolás erejében, ám még ezt sem tudja hitelesen előadni. Másként fogalmazva: még színésznek is rossz.
Persze erre érkezhet az ellenvetés, hogy lám, mégis jelentős számú érdeklődőt tudott felvonultatni ez a történelem sötét emlékeinek lomtárából, külső erők által előléptetett figura.
Szokás szerint meg is indította a romboláspárti oldal a számháborút súlytalan álszakértők megszólaltatásával, bizonyítandó, mennyivel többen voltak a tiszás menetelésen, mint a Békemeneten. Julius Caesar mondásával mindenki azt hiszi el, amit el akar hinni, ám figyelmébe ajánljuk a harcias szektaszimpatizánsoknak azt a részben felülről készült videót, amelyet maga a szektaguru tett közzé közösségi oldalán. Ezeken jól látható, hogy amikor az emelvényre felmegy, hogy népdorgálásába belefogjon, az Andrássy útnak a térbe torkolló részén már alig állnak. A Békemenet pedig megtöltötte még a Kossuth térre vezető utcákat is.
Természetesen nem az számít, hogy most mennyien mentek ki egy rendezvényre, hanem az, mennyien fognak voksolni valakikre tavasszal.
Mégis komoly jelzésértéke van, hogy a Tisza Párt békétlen menetéről sokan távoztak az önjelölt nemzetvezető Fidel Castró-i hosszúságú beszédének jóval a vége előtt. Feltehetően amiatt is voltak csalódottak, mert a pártelnök meg sem próbálta feloldani az ellentmondást, ami a szakértőinek, helyetteseinek kemény megszorításokat tartalmazó tervei és az ő szlogenszerű, bugyirózsaszín ígéretei között feszül. Márpedig az emberek nem szeretik a zsákbamacskaprogramú pártokat – így a sok bőgésnek lebőgés lehet a vége.
