A magyar sajtótörténet legsötétebb napja érkezett el idén december 29-én, amit letörölhetetlen krétával kell felvésnie mindenkinek a kapufélfára, aki hisz még az alapvető európai demokratikus értékekben egyáltalán. Miután egy politikai párthoz minden jel szerint igen közel álló bírónő önhatalmúlag propagandának nyilvánított egy sajtóterméket, és azt volt képe egy hirtelen ítélettel be is tiltani, a döntéshez ezen az említett napon krokodilkönnyeket hullajtva önként csatlakozott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnevezésű szervezet posztkommunistákból és Simicska-árvákból álló elnöksége is. Kijelentették: a sajtószabadság alapjoga mögé bújva „újságírónak álcázott propagandisták” nem rombolhatják gátlástalanul „hazugságok terjesztésével a tisztességes újságírás hitelét”.

Történetesen az, hogy milyen megszorításokra készül a baloldal új üdvöskéjének pártja – ha hatalomra kerül – az alapján a hatszáz oldalas programtervezet alapján, amelyet az Index hozott nyilvánosságra Magyar Péterék tanácsadóinak látható aláírásával, és amelynek elemeiről nyíltan vallanak színt számos fórumon a Tisza vezetői és szakértői.
Az esetből egyszerre több tanulság is levonható, és az egyik lesújtóbb, mint a másik. Egyrészt sajnos mára már szinte biztosra vehetjük azt, hogy a MÚOSZ a régi kádárista szokásaihoz híven nem a sajtóérdeket képviseli, hanem valójában politikai szervezetként működik. Most például minden bizonyíték nélkül hazugságnak, propagandának nyilvánították azt a dokumentumot, ami az egyik leendő választási szereplőnek, Magyar Péternek nem tetszik, így befolyásolva és átverve a közvéleményt.

Ennél azonban sokkal megdöbbentőbb az, hogy a MÚOSZ vezetői George Orwell világát meghazudtolva a jelenlegi kormány megbuktatása érdekében azt is vállalták, hogy az 1984 igazság-minisztériumának rabszolgája, Winston Smith legjobb utódaivá válva hozzájáruljanak hírek, újságcikkek és dokumentumok statáriumszerű megsemmisítéséhez, hogy a Tisza Párt tévedhetetlennek tűnjön.

Minden világos. Tehát ha jönnek az általuk rendkívülinek tartott helyzetek, be lehet tiltani azokat a lapokat, amelyek nekik nem tetsző tartalmakat közölnek tisztességes bírósági eljárás nélkül, aztán majd végső soron jöhet a könyvégetés is. Sőt, hogy olyan messzire ne menjünk, akár a Dunába is lökhetnek embereket, újságírókat és televízió­sokat, akik ki merik nyitni a szájukat a zsebmessiás ellen, ahogyan azt maga Magyar Péter is oly szépen megfogalmazta a közelmúltban.