Miután kijövünk az emlékmű másik oldalán, már nem a gyűlölet kordonjaiba botlunk, hanem a nyitott Kossuth térre érkezünk meg, a Szent István ezeréves államát jelképező Országház elé, ahol a Szent Koronát, Szent István palástját, jogarát és kardját is őrzik. Akkor végre hazatalálunk. Felemelő lesz, mert érezni és látni fogjuk, hogy van folytonosság, van hagyomány, az a magyar, aki végigjárja ezt a „poklot”, azt fogja érezni, hogy nincs egyedül, és nem páriaként kezelik a saját hazájában. Mert a hazát elvehették lent, de együtt van még a magasban, és azokon az eszmei alapokon áll, amelyeket Szent István lerakott.
Szent István ünnepe és Trianon. Ezer év kontra száz év. Nemcsak emlékezés, hanem feladat. Egy évszázad, ami után végre le kell nyomnunk a taxiórát, és újra kell kezdenünk a nemzeti életünket, az előző ezer évet nem feladva, hanem vállalva és folytatva. Új időszámítást, új szellemi és lelki honfoglalást kell indítanunk, mert ahogy a P. Mobil Honfoglalás-szvitjének kezdőmondatai szólnak: „Azok a hegyek még ma is állnak, / Azok a folyók még ma is futnak, / Az a csillag még ma is mutatja az utat, / Az a nép még ma is él.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!