Minden válság, gazdasági jellegű visszaesés más és más. Megannyi eltérés fedezhető fel az okokban, a következményként beálló anyagi és egyéb jellegű pusztításban, s abban is, ki milyen módszerrel kísérli meg elkerülni a kártételeket. Csak a rendszerváltozás óta eltelt esztendők hazai történéseiből több példa hozható fel erre. Bizton a legelrettentőbbek között említhető meg a 2008–2009-es krízis kezelése, pontosabban az az esemény- és intézkedéssorozat, amelyet bő egy évtizede válságkezelésnek neveztek.
A liberális logika akkor úgy érvelt, hogy a közös pénzügyi gondok megoldásához minél többet el kell venni azoktól, akik gazdagok, vagy legalábbis tudnak nélkülözni valamekkora összegeket. A társadalom szerencsétlensége volt, hogy a liberális logika akkoriban sem például a multinacionális energetikai vállalatokat, a bankokat vagy a mindig nagyot kaszáló kiskereskedelmi láncokat tartotta gazdagnak, hanem a közalkalmazottakat, a kismamákat, a bérből és fizetésből élőket és a nyugdíjasokat. Így aztán bércsökkentés, adóemelés és a szociális juttatások mérséklése következett általános ingatlanadó be- és a 13. havi nyugdíj kivezetésével.
Ez utóbbi mozzanatot – a nyugdíjasok járandóságának lefaragását – egy akár cinikusnak is nevezhető intézkedés kísérte. Az Országgyűlés 2009 májusában – akkor már a magát válságkezelőnek nevező, valójában mindenhol csak komoly károkat okozó Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején – törvényt fogadott el az úgynevezett nyugdíjprémiumról. A passzus bizonyos összeget garantált az időseknek, ha a gazdaság kiugróan teljesít. Ezt határozta el a baloldali többségű törvényhozás akkor, amikor csak éppen pár hónapja kerülte el az ország a csődöt, vagyis a gazdaság romokban hevert.
Pontosan tudta mindenki, hogy a balliberálisok nem saját maguknak szabtak kötelezettséget, az akkori kormányzó erőknek ugyanis szemlátomást elképzelése sem volt arról, miként lehet növekedést, mégpedig érdemi növekedést elérni idehaza. Senki egy percig nem hihette komolyan az MSZP és a 2009-ben még éppen létező SZDSZ képviselői közül, hogy majd pont az ő kormányzásuk idején jegyeznek fel számottevő bővülést a magyar gazdaságban, s így nekik kell gondoskodniuk annak a pár tízmilliárd forintnak az előteremtéséről, amely a jogszabály szerint járhat a két és fél millió időskorú jogosultnak.