2020 nem csak a pandémia éveként vonul majd be a magyar politikatörténetbe. Ez az az év, amikor a magyarországi ellenzék nyíltan felvállalta, hogy világ proletárjaiként merészen egyesültek. A hazai baloldalon immár lényegében egyetlen párt áll szemben a Fidesz–KDNP-vel, s ezt a pártot egészen nyugodtan hívhatjuk Gyurcsány Pártnak. A múlt év végén formálisan is szövetségbe forrtak mindazok, akikről mi már régen mondtuk, hogy ezek ugyanazok. A tagságát vesztő, a régi radikális ideológiáját aprópénzért eláruló Jobbik, a múlton merengésében alig láthatóvá fogyatkozó MSZP, a valóban csak a pillanatokig élő Momentum, a fehérnél is halványabb árnyalatú Párbeszéd és az NLMP (Nem Lehet Más a Politika), mint kiscsibék a végre megtalált tyúkanyóhoz, úgy botorkáltak Gyurcsány védőszárnyai alá.
Nevük: Senki
Lebukott a baloldali front, nem tudtak semmit sem reflektálni arra, ami elhangzott a magyar elnökség programjáról, amelynek lényege: tegyük ismét naggyá Európát.