A most az egymás ölébe omló pártok vezetői által aláírt dokumentumban számos olyan pont van, amelyeket az elmúlt tíz évben bőven lett volna idejük támogatni – a határon túli nemzettestvéreink segítésétől a családok megerősítéséig –, de valahogy mindig ezek ellen szavaztak, ha tehették. Azt írják: „a bevándorlással kapcsolatos döntéseket továbbra is csak a nemzeti kormányok hozhatják meg. Megvédjük a határainkat, fellépünk az illegális migráció […] ellen.” Tényleg? Nemrég még azt sem ismerték el, hogy az illegális migráció egyáltalán probléma lenne, a határkerítést pedig feleslegesnek ítélték, s ha rajtuk múlik, Magyarország elfogadta volna az unió kötelező betelepítési tervét. Elhisszük Gyurcsánynak, hogy szembe merne szállni a brüsszeli diktátumokkal? Ugyan, ő lenne az Európai Parlament és a Bizottság legkiválóbb szolgája, és még élvezné is.
Azt írják az egybesült ellenzékiek, hogy ők a jövő programját alkotják meg, nos, ha ez a jövő mondjuk a 22. század, egye fene. Bár konzervatívként felelősséggel tartozunk az utánunk következő nemzedékekért is, így azért nekik se kívánom, hogy olyan baloldallal vesződjenek, amilyenek ezek. Mert ezekkel nem a jövő jön el, hanem, ahogy kedvenc influenszerük, Karl Marx mondta: velük csupán visszaömlik a régi szar. Vagy ahogyan a még őt is meghamisító finomkodók fordítják: a régi szemét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!