Az ország törvényhozását megostromló tömegek a francia forradalom óta közhelyesen mutatják, azért a víz az úr. Elsöprik az uralkodó osztályt, a nemesi elitet, a gazdasági vezetőket, a korrupt politikusokat. Az új világ, amelyet megalkot a nép, pedig lehet fennkölt, erkölcsös, de igazán gyilkos is. Ennek ellenpontja az a másik kép, amikor egy viszonylag stabil állam parlamentjét egy kicsi csoport megrohamozza, felkoncolja a ház védőit, elbarikádozza magát odabenn, követelései vannak, majd lassan felmorzsolja őket a kilátástalanság és a hivatalos erőszakszervezet. A Capitoliumban ennek a kettőnek az ötvözete történt, és nem a végeredmény a fontos, hanem az, hogy megtörtént és megtörténhetett.
Túl nagy kérés
Lényegében Brüsszel és a német vezetés az, amely még nem látta be, hogy baj van.