időjárás 15°C Szimonetta 2021. October 28.
logo

Ártatlanság

Sitkei Levente
2021.04.22. 06:00
Ártatlanság

Az egész világ egy emberként örvendezhetett tegnap, hogy győzött az igazság, Derek Chauvin, a rendőr, akinek szakszerűtlen eljárása ­miatt meghalt George Floyd, bűnös. De ez persze fénytörés. Nem a világ örvendezhetett, csak annak az egyre szilánkosabb-torzabb tükörképe, amelyet a sajtó mutat. Szalagcímeken hozzák a nagy hírt, és mivel a világ legnagyobb hatalma az Egyesült Államok, ezért természetesen az ottani események sokszor fontosabbak, mint a világ egyéb területein élők apró-cseprő ügyei. George Floyd alakja folyamatosan változott, s lett a médiában egyre szelídebb, egyre odaadóbb, egyre kedvesebb fickó, Derek Chauvin pedig a hatalom szimbólumává vált, no persze ez a hatalom akkor még Donald Trump volt. A tökéletesen felépített és előre megemésztett sztorit mindenhol illendő volt a saját helyzetre alakítani, a szegény, ártatlan, békés kisebbségi srácot a hatalom agresszív – és fehér – birtokosa meggyilkolja a nyílt utcán. Ezt továbbgondolni nem nagy művészet, nagyon sokan megoldották a házi feladatot. Ebben Baranyi Krisztina nem volt valami ügyes, egy térdelő, szivárványszínű szabadságszobor műanyagból maximum kegyelemkettes a nagy ellenőrzőben. De a lényeg az, hogy a mozgalom tovább dübörög, tovább mélyülnek az árkok, s ismét teljes polgárjogot kapott a rasszizmus a közbeszédben.

A bíró szerint a rendőr bűnös volt. Feltehetően minden bizonyítékot megvizsgált, s tökéletesen függetleníteni tudta magát az utca, a sajtó, a politikai elit és a személyes ismerősei nyomásától. Ha azonban bármilyen hatása volt rá, esetleg az esküdtekre a másfél éve tartó hisztéria, akkor bizony nagy a baj. Hiszen épp itt örül a sajtó, hogy egy előre elítélt ember kapta meg a büntetését, akinek esélye sincs az ártatlanságra. A rendőr ebben a sztoriban mindenképp bűnös, mert ezt a szerepet osztották rá a roppant kifinomult és őrületesen demokratikus politikai megmondóemberek. Ugyanők arra mutatnak rá, hogy aki kételyeit hangoztatja, az feltehetően rasszista, és maga is képzeletben ott térdel George Floyd nyakán. Ezért aztán nem is kételkedik olyan hangosan senki, mert gyorsan megtalálják a kételkedőt azok, akik konkrétan erre vadásznak. Persze így is lehet élni, de azért ne nevezzük ezt olyan nagy demokráciának, és ne mondjuk, hogy rendben van minden. A bíróságnak elvben függetlennek kellene lennie, a gyakorlatban cseppet sem az. A szomorújátékban mindenki részt vett, az elnöktől az utca emberéig, a fékeket és egyensúlyokat ideiglenesen hatályon kívül helyezték, s a jogállamhoz méltó per helyett autodafét tartottak.

A jövő pedig ezért aggasztó. Mert ami Amerikában van, az átterjed más régiókra is, elsősorban Európába, hiszen mi azért nagyon közelkülföld vagyunk számukra, hasonló kultúrával, keresztény gyökerekkel, még a nyelvüket is értjük. Ez lenne a jövő igazságszolgáltatása, ahol az ország vezetője imádkozik a bíróság ítélete előtt, hogy helyes döntés szülessen? A szemünk előtt erodálódik a független igaz­ságszolgáltatás mítosza a tengerentúlon, s ennek láttán boldogan ünnepel az óceán mindkét partján a demokráciát mindenkitől féltő, egyre fasizálódó médiaelit meg a politikai vezetőség liberális rétege. A rendőr feltehető túlkapásából szándékos gyilkossággá vált a szomorú és túlságosan is mindennapos eset, a védekezésre képtelen Chauvin pedig azzal szembesül, hogy nemcsak a törvény sújtott le rá öklével, de az egész társadalom, az egész világ gyűlöli. Pedig ebben az ügyben nincsenek jók és rosszak, nincsenek tiszta jellemek, mert ez egy borzasztóan aggasztó és tetőtől talpig mocskos politikai ügy.

Kiemelt kép: AFP PHOTO / COURT TV