De nem mindenki „dübörög” vagy menetel a fősodorban, és nem is akar. És ez sokkal fontosabb kérdés annál, mint hogy leragadjunk a kínai vagy izraeli ügyben született magyar vétónál – ezeket azóta is élénken vitatja a közösségi média dolgos népe. A következő évtizedek Európájáról van szó. A vétó annak a kérdése is, hogy szuverén tagállamok alkotta Európában akarunk élni, vagy mozduljunk el az Európai Egyesült Államok, egy olyan papírtigris irányába, amely az EU jelmondatából – Egység a sokféleségben – már csak az első összetevőre fog emlékezni.
Az európai fősodor és a fűnyíróelv alapján készülő uniós külpolitika olyan, mint Prokrusztész ágya volt a görög mitológiában: van, akiből levágnak egy kicsit, és van, akit megnyújtanak, hogy pont beleférjen. A csavar benne az, hogy a vétó megszüntetésekor nem az Európai Bizottságot vagy az Európai Parlamentet ültetnék a nemzetállamok nyakára – mindkettővel van gondunk épp elég –, hanem a tagállamok maguk mondanának le a megmaradt szuverenitásukról. De emlékezzünk: a megfelelő pillanatban eljött Prokrusztészért Thészeusz, és a saját módszerével végezte ki. Jól megvétózta.
(Borítókép forrása: MTI/AP/Armando Franca)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!