A világ legnépszerűbb sportja csaknem egy hónapon át ünnepi hangulatot teremtett Európa több nagyvárosában Londontól Sevilláig, Budapesttől Szentpétervárig, sőt az Ázsiába nyúló azeri fővárosban, Bakuban is. Ránk fért már a felhőtlen szórakozás, az önfeledt ünneplés a világjárvány megpróbáltatásai után. Az élet halál feletti örök győzelmének jelképe is lehet a Puskás Aréna, ahol minden mérkőzésen telt ház, hatvanezer szurkoló fogadta a csapatokat, és igazi futballünnepet varázsoltak a gyönyörű stadionba.
A labdarúgás mindig a nép, az egyszerű emberek sportja volt, amit bárhol lehetett játszani akár mezítláb, rongylabdával a füvön, a grundon, a régi időkben még a városi utcákon is, mert autó csak hébe-hóba járt arra. A foci népszerűségéhez természetesen szükség volt és van a professzionális futballistákra és klubokra, akik az adott kornak megfelelő legmagasabb szinten művelik ezt a nagyszerű játékot.
Az 1950-es években, a legvadabb Rákosi-diktatúrában a magyar Aranycsapat volt a tömegek mentsvára, a vesztes háború után az utolsó csatlós bélyegével sárba tiport nemzeti büszkeség szinte egyetlen lehetséges kifejezési formája. A politika persze igyekezett a maga javára fordítani a futballsikereket, mert ezek ideig-óráig feledtették a néppel a terrort és a nyomort. Az 1954-es elvesztett világbajnoki döntő is hozzájárulhatott valamennyire a két évvel későbbi forradalomhoz, Bernben ugyanis megtört a varázs, a mai napig fájó vereség százezreket vagy milliókat döbbentett rá arra, hogy az imádott focistákat és magát a játékot egy velejéig gonosz rendszer felhasználja a saját céljaira. Ugyanez a berni vb-döntő katartikus élményt nyújtott a nyugatnémet társadalomnak, úgy érezték, hogy azzal a győzelemmel szerezték vissza a nemzeti büszkeséget, amit a háborús vereség és a nácizmus bűnei porba tiportak.
Európa most felhőtlenül ünnepelhette volna a futballt és az élet újraindulását, de ez a szűk egy hónap is rávilágított arra, hogy a kontinensünket és a nyugati civilizációt a koronavírusnál is veszélyesebb kórság támadja már jó néhány éve. A globalista pénzhatalom mindenre kiterjedő hálózata az Európai Unió intézményeit és különböző extrém kisebbségek ködös eszmeiségű szószólóit felhasználva végső csapást akar mérni a nemzetállamokra és a hagyományos európai értékekre.
