Futballünnep-rontók

Igazán meg sem lepődünk már, az UEFA – Brüsszelhez hasonlóan – a megszokott koncepciós eljárások sémája szerint döntött. A kettős mérce is ismert.

Stewards move in to stop a person waving the rainbow flag as the players line up for the national anthems the UEFA EURO 2020 Group F football match between Germany and Hungary at the Allianz Arena in Munich on June 23, 2021. (Photo by ALEXANDER HASSENSTEIN / POOL / AFP) Fotó: ALEXANDER HASSENSTEIN

A világ legnépszerűbb sportja csaknem egy hónapon át ünnepi hangulatot teremtett Európa több nagyvárosában Londontól Sevilláig, Budapesttől Szentpétervárig, sőt az Ázsiába nyúló azeri fővárosban, Bakuban is. Ránk fért már a felhőtlen szórakozás, az önfeledt ünneplés a világjárvány megpróbáltatásai után. Az élet halál feletti örök győzelmének jelképe is lehet a Puskás Aréna, ahol minden mérkőzésen telt ház, hatvanezer szurkoló fogadta a csapatokat, és igazi futballünnepet varázsoltak a gyönyörű stadionba.

A labdarúgás mindig a nép, az egyszerű emberek sportja volt, amit bárhol lehetett játszani akár mezítláb, rongylabdával a füvön, a grundon, a régi időkben még a városi utcákon is, mert autó csak hébe-hóba járt arra. A foci népszerűségéhez természetesen szükség volt és van a professzionális futballistákra és klubokra, akik az adott kornak megfelelő legmagasabb szinten művelik ezt a nagyszerű játékot.

Az 1950-es években, a legvadabb Rákosi-diktatúrában a magyar Aranycsapat volt a tömegek mentsvára, a vesztes háború után az utolsó csatlós bélyegével sárba tiport nemzeti büszkeség szinte egyetlen lehetséges kifejezési formája. A politika persze igyekezett a maga javára fordítani a futballsikereket, mert ezek ideig-óráig feledtették a néppel a terrort és a nyomort. Az 1954-es elvesztett világbajnoki döntő is hozzájárulhatott valamennyire a két évvel későbbi forradalomhoz, Bernben ugyanis megtört a varázs, a mai napig fájó vereség százezreket vagy milliókat döbbentett rá arra, hogy az imádott focistákat és magát a játékot egy velejéig gonosz rendszer felhasználja a saját céljaira. Ugyanez a berni vb-döntő katartikus élményt nyújtott a nyugatnémet társadalomnak, úgy érezték, hogy azzal a győzelemmel szerezték vissza a nemzeti büszkeséget, amit a háborús vereség és a nácizmus bűnei porba tiportak.

Európa most felhőtlenül ünnepelhette volna a futballt és az élet újraindulását, de ez a szűk egy hónap is rávilágított arra, hogy a kontinensünket és a nyugati civilizációt a koronavírusnál is veszélyesebb kórság támadja már jó néhány éve. A globalista pénzhatalom mindenre kiterjedő hálózata az Európai Unió intézményeit és különböző extrém kisebbségek ködös eszmeiségű szószólóit felhasználva végső csapást akar mérni a nemzetállamokra és a hagyományos európai értékekre.

Az európai szövetség, az UEFA is behódolt nekik, a „rebellis” magyarokat meg kellett büntetni, ezért a kommunista besúgó tempót idéző feljelentések alapján stadionbezárással és súlyos pénzbírsággal szankcionálták a Puskás Arénában fantasztikus hangulatot teremtő magyar szurkolókat és a hazai szövetséget. Mindezt a francia játékosok által is cáfolt állítólagos rasszista bekiabálásokkal, illetve homofóbnak ítélt, valójában csak az LMBTQ-lobbi provokációját elutasító transzparensek felmutatásával indokolták.

Igazán meg sem lepődünk már, az UEFA – Brüsszelhez hasonlóan – a megszokott koncepciós eljárások sémája szerint döntött. A kettős mérce is ismert, hiszen a müncheni német–magyar meccsen a Himnuszunk alatt szivárványos zászlóval a kezdőkörbe berohanó provokátor miatt semmilyen szankció nem következett, mint ahogy az angolok is megúszták egy pénzbírsággal a dán himnusz kifütyülését és a vendégszurkolók bántalmazását.

A futball szerelmesei azonban számtalanszor bizonyították az elmúlt évtizedekben, hogy semmilyen ideológia vagy üzleti érdek nem formálhatja kedvére őket. Akik ezt nem értik, azoknak a Liverpool egykori legendás vezetőedzője, Bill Shankly szavait ajánlom figyelmébe: „Vannak, akik azt hiszik, a futball élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit, a futball ennél sokkal, de sokkal fontosabb.”

(Borítókép forrása: AFP)