Tegnap végérvényesen elmúlt a nyár, elrajtolt az őszi politikai szezon. A nyitány éppen olyan volt, amilyenre számítottunk. Vagy még dermesztőbb. Tényeken, számokon és megvalósítható, reális ígéreteken alapuló miniszterelnöki helyzetértékelés, amely a ránk leselkedő veszélyeket sem hallgatta el. Ezt követte az előválasztási kampány lelki terhétől megrészegült Gyurcsány pszichologizáló hablatyolása, ami próbálta az ellenkezőjét láttatni valóságként, mint amit a kormányfő felvázolt. Különösen hátborzongató volt, amikor a balliberális alternatív valóságban eltévedt böszme hazudozó Orbán Viktort vádolta azzal, hogy elszakadt a valóságtól, és az önmaga által teremtett démonokkal küzd, ahelyett, hogy a haza felemelkedésén munkálkodna. Édes Istenem, ne hagyj el, sóhajtott fel ekkor Kövér László házelnök, és ennél pontosabban nehéz lenne összefoglalni, milyen érzések tolultak fel az ország felében. Már csak a másik felének kellene eldönteni, hogy a szemének hisz vagy lárifári Ferinek.
Mindenesetre van mit összehasonlítaniuk azoknak is, akik fogékonyabbak a politikai amnéziára. Nem volt még olyan régen, amikor egy előző válság idején minden parlamenti ülésszak kezdetekor rettegve vártuk a bejelentéseket arról, milyen megszorító intézkedések lehetetlenítik el még jobban életünket, mennyivel nő majd a gáz ára vagy a munkát terhelő adók mértéke. Nem csoda, hogy most sok baloldali honfitársunk, akik a gyurcsányi gyűlöletkeltő propagandagépezet mesterkedéseinek hatása alá kerültek, teljesen megzavarodtak Orbán Viktort hallván. Hiszen a világjárvány okozta válságból való kilábalás útját olyan feliratú táblákkal jelölte ki, mint 1,9 millió szülőnek hatszázmilliárd forint adó-visszatérítés vagy az ötvenezer forintot meghaladó nyugdíjprémium. Hasonló feszültséget kelthetett a balliberális agymosástól szenvedő honfitársainkban a fiatalok szja-mentességének bevezetése vagy a rendvédelmi dolgozók fegyverpénze, az oroszokkal kötött hosszú távú gázszerződésről már nem is beszélve, hisz ez alkalmas a rezsicsökkentés eredményeinek a megvédésére. És a sor még hosszan folytatható.
A ripacs csődtömeg pedig arról delirált, hogy ők a jövő évi választáson elűzik a fideszeseket a történelem olyan lapjaira, ahol megvetéssel említi majd mindenki a nevüket. Mondja ezt az a politikai ámokfutó, aki miután tönkretette az országot, és 2010-ben a választópolgárok elküldték oda, ahová való, a történelem megvetéssel említett sötét figurái közé, nem bírt visszavonulni, inkább királycsináló szerepben tetszeleg a nagy nehezen összegereblyézett moslékkoalíció élén. Félelmetes, ahogy személyes sértettségét tíz év alatt fröcsögő gyűlöletté érlelte, és képes volt emberek százezreit megfertőzni vele. Magyarország legújabb kori történelmének legnagyobb tragédiája, hogy a mai napig ez a szánalmas figura határozza meg az ellenzéki politika irányát és stílusát. Isten óvja meg tőle a teljes magyar társadalmat, beleértve megtévesztett híveit is!
Persze nem tudunk sok mindent tenni ellene, értetlenül bámuljuk az egyre inkább groteszkbe forduló előválasztás szerencsétlenkedéseit, csodálkozunk, hogy az előre levajazott eredmény körüli színjátékot hogyan tudja még oly sok ember komolyan venni, és abban bízunk, hogy a választók józan többsége jövőre ismét helyreteszi őt és egész pereputtyát. Közben reménykedünk, hogy a járvány negyedik hulláma nem tud már akkora károkat okozni, mint a megelőzőek, és a miniszterelnök által megígért intézkedések hatására valóban a nyertesei lehetünk a válság utáni megváltozott világrendnek.
Akkor talán könnyebben hisz majd mindenki a saját szemének.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK frakcióvezetője felszólal az Országgyűlés őszi időszakának nyitóülésén 2021. szeptember 20-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
