Felvetődik az emberben, milyen próbának kell megfelelniük a baloldali politikusoknak. Ezt minden racionalitást tisztelő közösségben alkalmassági vizsgának hívják, egyre erősebb viszont a gyanúnk, hogy a hazai globalista kalandorkoalíció tagjait inkább alkalmatlansági próbának vetik alá. Aki ebben nem tudja bizonyítani, hogy süket és vak, érzéketlen mindennemű észszerűségre, önálló értékítéletre, sőt saját érdekeinek a felismerésére, azt kíméletlenül kirostálják. Természetesen a tiltólistán első helyen szerepel a nemzeti érdekek felismerése és képviselete, a választók véleményének meghallgatása és a politikájuk ehhez igazítása.
Mindez a benyomás csak erősödhetett mindazokban, akik az Országgyűlés tegnapi plenáris ülését önkínzó módon végigkövették. A baloldali képviselők sokadszorra szalasztották el a lehetőséget, hogy a választóknak bármilyen pozitív üzenetet eljuttassanak, helyette folytatták a kormányt és jobboldalt szidalmazó handabandázást. Holott a nemzeti ünnepen egy olyan hatalmas figyelmeztetést kaptak, aminek belátásra, jelentős iránymódosításra kellett volna bírnia őket. Október 23-án ugyanis nem csupán a kormánypárti szavazók mutatták fel nekik a stoptáblát, ha tetszik: a piros lapot, hanem saját szimpatizánsaik is, akik nem voltak rájuk kíváncsiak, és annyira kevesen mentek el a rendezvényükre, hogy egy nagyobbacska háztömb lakógyűlésén is többen vannak. Pedig emblematikus helyszínt választottak az összbaloldali összeröffenős gyűlés helyszínéül. 2006 tavaszán tudniillik Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök hajszálra ott, az Andrássy út végében tartotta kampányzáró gyűlését, megígérve minden földi és égi jót, ha rá szavaznak, hogy aztán mindennek az ellenkezőjét tegye a csalással kierőszakolt választási győzelme után. Csakhogy akkor az átvert, többnyire idős emberek azt skandálták: Húzzunk bele! Most viszont a „körötte csend, amerre ment és néma tartomány” hangulatú, valójában bojkottált, szűk körű gyűlésecskével a közönségük azt üzente: Húzzatok el!
Bizony ez is egyfajta népszavazás vagy előválasztás volt. Mint ahogy a félmilliós, méltóságteljes békemenet is az lett. Úgy is fogalmazhatunk: a nép döntött. Az összetákolt ötpárti csoport megméretett és könnyűnek találtatott — még a baloldali kötődésű választópolgárok szemében is. Nagy kérdés, meddig tartanak ki a lebőgött gyurcsányi brancs mellett. Orbán Viktor miniszterelnök mondta az ünnepi beszédében: a kormányzásunkkal még azok is jobban járnak, akik nem a Fideszre szavaznak. És mi van, ha meggondolják magukat, és már a választás előtt rájönnek, mi a saját érdekük? Nem tart ettől a baloldali turmixkoalíció?
Nem, nem tartanak ők semmi ilyesmitől, nem néznek se jobbra, se balra, az ökör következetességével haladnak a gyűlölködés lenini útján – derült ki parlamenti demagóg fröcsögésükből. Még véletlenül sem éltek azzal, hogy a kormányfő válaszolt a kérdéseikre, és így bizonyíthatták volna, hogy a gyűlölködésen túl tárgyszerűek is tudnak lenni. Úgy fest, hogy romlott a helyzet: népfront helyett néptelen frontot, nép nélküli áldemokráciát tartanak ideálisnak, ahol a lepopulistázott népnek nincs beleszólása semmibe. Nyilván ennek köszönhető, hogy egyetlen szóval sem hozták szóba ünnepi felsülésüket, holott mindig saját belső előválasztásosdijukkal, kampányeseményeikkel traktálják a publikumot.
Érzik eszerint, hogy az emberek döntöttek 23-án, a népszavazás egy sajátos formájával. A tegnapi országgyűlési leszereplés után pedig mindenki számára nyilvánvalóvá vált: dehogy váltották le a baloldalt, miként a néptelen front új üdvöskéje, Márki-Zay Péter vizionálta. Így a választóknak kell végrehajtaniuk az ellenzékváltást — legkésőbb jövő tavasszal.
Borítóképen: Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje (középen) és az ellenzék közös képviselőjelöltjei az ellenzéki pártok Egységben a szabad Magyarországért! címmel tartott megemlékezésén, az Andrássy úton az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján, 2021. október 23-án. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
