Még alig múlt január közepe, máris több ezer illegális migránst fogtak el rendőreink, katonáink. Naponta több százan próbálnak bejutni dél felől hazánk területére a kerítésen keresztül, s ki tudja, hányan lehetnek, akiket a különböző embercsempészbandák próbálnak belopni vagy inkább keresztüllopni Magyarországon át nyugatabbra. Arra a Nyugatra, amelyről a bevándorlók azt hiszik, tárt karokkal várja őket a Willkommenskultur, pedig a lelkesedés már sok helyen alábbhagyott ott is.

A magyar határkerítés, a magyar katonák és rendőrök keményen állják a sarat, a legtöbb behatolási kísérletet felderítik, megakadályozzák, aki mégis átjut így vagy úgy, azt az ország belsejében kapcsolják le. Az illegális migránsok persze egyre idegesebbek, egyre türelmetlenebbek. S még idegesebbek az őket segítő embercsempészek.

Minél hatékonyabban végzik a határt védő fegyvereseink a munkájukat, minél eredményesebb a mélységi felderítés, annál kisebb a várható haszon, s annál nagyobb persze a lebukás veszélye is.

Talán ez az oka, hogy az elmúlt hetekben szintet lépett az erőszak a határainkon. Arra korábban is volt bőven példa, hogy a kerítés túloldalán feltorlódott határsértők kövekkel, miegyebekkel rátámadtak rendőreinkre, katonáinkra, olykor szervezetten, előre kitervelten ostromolták, ostromolják a határt a migránsok. De most az embercsempészek is egyre agresszívebbek, előkerülnek a lőfegyverek, az őket megállítani próbáló határvédőt megpróbálják elgázolni, s menekülés közben veszélybe sodornak ártatlan civileket is. Háború ez Magyarország ellen, Európa ellen. Ezt látjuk hazánk határai­nál, ezt láttuk Lengyelország és a balti államok határainál, az olasz partoknál, a Balkánon. Minden irányból, minden létező módon támadják Európát a bevándorlók, akiknek nagyon nagy része nem háborúk vagy bármilyen üldöztetés elől menekül, hanem egyszerűen a remélt jobb élet csábítja őket. Az is elég világos, mi a célja a migrációt szervező, segítő erőknek: minél jobban meggyengíteni a hagyományos, keresztény Európát, hogy a végén semmi más ne maradjon belőle, csak valami szivárványszínű, alaktalan, formálatlan massza. Ámbár ha többségbe kerülnek a Mohamedek, azt azért megnézném, ők mennyire viselik majd el ezt a szivárványos lázálmot…

Háború folyik a határainkon, s Európa egy része hallgat, befogja a szemét, a fülét, nem látja, nem akarja látni és érteni, mire megy ki a játék. Lelkük rajta. Nekünk a magyar hazát kell megvédenünk, s ezen keresztül a mások Európáját is.

Még akkor is, ha a határainkon belül is vannak, akiknek még mindig álprobléma a bevándorlás, akik szerint nincs szükség a határt védő kerítésre, akik szerint egyetlen migráns sem bántott még senkit. Persze valahogy ezektől is meg kellene védeni a hazát, reméljük, áprilisban szellemi határvédelmi kerítést húznak a normális Magyarország köré a bölcs választópolgárok.

Mindenesetre úgy tűnik, a valódi, fizikai határaink jó kezekben vannak. Rendőreink, katonáink hatékonyan és szakszerűen végzik a dolgukat. S nem árt minden embercsempész, minden illegális migráns eszébe vésni azt a mondást, hogy kard által vész, ki karddal él. Ha fegyverrel támadnak határőreinkre, ha az életükre törnek, az ő kezükben is ott a fegyver, amit készek és képesek is használni. Adja a Jóisten, hogy soha többé ne legyen rá szükség, hogy a magyar határt védőknek ezt be is kelljen bizonyítaniuk. De azért tartsuk szárazon a puskaport, mert sajnos a vágyak és a valóság nem mindig találkozik.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)