Valamint hosszú távú hatásokkal is. Kétség nem fér hozzá, a kialakult helyzetért jelentős mértékben Oroszországot, mint a háború kirobbantóját terheli a felelősség. A kérdés azonban az, mit tehetünk mi magunk, hogy javítsunk vagy legalább ne rontsunk rajta. Máximo Torero, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete, a FAO vezető közgazdásza jókora követ hajított a hírfolyamba, amikor rámutatott: az EU Moszkva elleni szankciói tovább súlyosbíthatják az élelmiszerválságot. Szerinte, amennyiben Európa azonnal le kívánja cserélni az orosz energiahordozókat, az még erőteljesebb áremelkedést okozhat, aminek következtében több millióan nem jutnának élelmiszerhez. Az amerikaiak most nem szeretik a FAO-t, mert egy kínai vezeti, és szeretnék a szervezetet felsorakoztatni a Nyugat mellett. De nemcsak Torero, mások is utaltak a szankciók negatív hatására. Aligha kell mondani, a vásárlóerő romlása, a megugró infláció miatt egyébként is zaklatott Európának még kevésbé hiányoznak az éhínség elől menekülő migránsok, mint békeidőben.

A szankciókat nem tartja túl hatékony büntetőeszköznek a külpolitikai szakma, kivéve, ha célzott vagy „okos” módon alkalmazzák őket. De globálisan is súlyosan negatív hatásokkal járó lépéseket bajosan nevezhetünk ilyeneknek. Pontosan mi is a szankciók célja? Ettől bukik majd meg Putyin? Ezek miatt fordul vele szembe a saját népe? Mi támasztja alá ezeket a feltételezéseket? Az éppen három hónapja dúló háború hírei és a történelmi példák biztosan nem. Hat évtized amerikai szank­ciói megviselték ugyan, de nem roppantották össze a kubai rendszert. Az iráni ajatollahok 1979 óta köszönik, jól vannak, Szaddám Huszein uralmát pedig háborúval kellett megdönteni, a szankciók erre alkalmatlanok voltak. 2003 tavaszán Ammánban, Jordánia fővárosában jártunk egy kollégámmal, amikor megbukott az iraki rendszer. Jordániába települt irakiakat, „gazdasági migránsokat” gyűjtöttünk magunk köré, hogy tolmács segítségével kikérdezzük őket. A népes társaságból két fő kivételével mindenki a szankciókat okolta a saját nyomorúságáért, nem a diktátort.

A rossz szankció csak megnyugtatja a lelkiismeretünket, és azt mutatja a felzaklatott közvéleménynek: nem ülünk ölbe tett kézzel. A még rosszabb szankció pedig felhajtaná az energia- és az élelmiszerárakat, ránk zúdítva az ezek hatásai elől útra kelt migránstömegeket. Ennél már az is jobb, ha kitiltunk Párizsból még néhány olyan orosz fejest, akik amúgy nem akartak Párizsba menni.

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke beszédet mond az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2022. május 4-én (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)