Éhínséghez vezet Brüsszel átgondolatlan szankciós politikája

Növelné az ENSZ szerint az éhínséget és tovább mélyítené a globális élelmiszerválságot, ha Brüsszel embargót vezetne be az orosz energiahordozókra addig, amíg erre nincs felkészülve a kontinens. A lépés újabb árrobbanással járna. Az európai lakosság jövedelmi helyzetét súlyosan érintette az árak közel egy éve tartó, példátlanul gyors emelkedése. Az átgondolatlan szankciós politika pedig szegénységi hullámot hozhatna Európába, míg a legszegényebb afrikai és közel-keleti térségekben egyre többeket sújtana az éhínség.

A picture taken on May 5, 2022, shows a yellow flowering rapeseed field and anti-tank obstacles placed on a road near the village of Hryhorivka, Zaporizhzhia Region, amid the Russian invasion of Ukraine. (Photo by Dimitar DILKOFF / AFP) Fotó: AFP

Világszerte tovább növelheti az éhínséget Brüsszel az orosz energiahordozókra kivetni tervezett szankciókkal. Az orosz kőolajra és a földgázra kiterjedő behozatali tilalom komoly veszélybe sodorná az európai energiaellátást, emellett tovább növelné az uniós állampolgárok és a vállalkozások költségeit, mélyítve az árválságot és tovább növelve az inflációt. 

Az egyelőre kérdéses, hogy az orosz gazdaságnak ezzel mekkora kárt okozna Brüsszel, az ugyanakkor biztosra vehető, hogy az alternatív forrásból beszerezhető energiahordozók jóval drágábban és korlátozottabban érhetők el.

Az uniós szankciós politika tehát visszaütne az unióra, ráadásul a tovagyűrűző káros gazdasági folyamatok nem állnának meg Európa határán.

Brüsszel szankciói már az ENSZ-t is aggasztják

Maximo Torero, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) közgazdásza a Politico kérdésére megerősítette, hogy az egész világ megérezné a súlyos következményeit az európai szankciós politikának. A büntetőintézkedések hatására gyorsan kellene megváltoztatni a kontinens energiamixét. 

Ez borítékolhatóan tovább növekvő energiaárakhoz, így ismételten megugró élelmiszerköltségekhez vezetne. Mindez azt jelenti, hogy 

az orosz kőolaj és földgáz tilalmának az árát többszörösen is megfizetné Európa, ezzel világszerte elmélyítené a háború miatt kialakult súlyos élelmiszerválságot. 

Közben több távol-keleti ország már jelezte, kellene nekik az olcsó orosz olaj, vagyis úgy tűnik, Moszkva gyorsan talál új vevőket.

Elszegényedő Európa, éhező Afrika

Az ENSZ  szakértőinek egybehangzó véleménye, hogy a világ legkiszolgáltatottabb térségeiben további millióknak kellene szembenézniük az éhínséggel, ha az EU komoly, akár évekig is eltartó felkészülés nélkül vezetne be importtilalmat az orosz energiahordozókra.

Az orosz–ukrán háború súlyos élelmiszer-ellátási válságba sodorta a legkiszolgáltatottabb észak-afrikai és közel-keleti országokat. 

Ukrajna és Oroszország a világ legnagyobb gabonatermesztő országai. Az ukrán mezőgazdasági termények importja nélkülözhetetlen volt a legszegényebb térségek alapvető élelmiszer-ellátásában. Ezekben a térségekben polgárháborús konfliktusokhoz vezethet az éhínség, emellett újabb migrációs hullám indulhat Európa irányába. 

Egyiptom például a gabonaszükségletének nyolcvan százalékát szerezte be Ukrajnából, ám a fegyveres konfliktus miatt a kivitel ellehetetlenült a legfontosabb fekete-tengeri szállítási útvonalon. A válság ráadásul tartós következményekkel jár, mivel a termőterületek elaknásítása és a gazdálkodók kötelező katonai szolgálata miatt az ukrán mezőgazdaság kibocsátása akár felére is visszaeshet. 

Európa ellátását ugyan nem veszélyezteti az ellehetetlenülő ukrán import, ám bizonyos termények, például napraforgó hiánya étolajhiányt okozott. A Magyarország bojkottja miatt elhalasztott kőolajembargó, és a későbbiekben tervezett, orosz földgázt érintő esetleges korlátozások miatt tovább dráguló energia már elviselhetetlen terhet jelentene az uniós lakosságnak is. 

Az évtizedek óta nem tapasztalt magasságokba szökő inflációhoz legnagyobb részben az energiahordozók világpiaci árrobbanása járult hozzá, a példátlan drágulás már az orosz–ukrán háború kitörését megelőző hónapokban rekordokat döntött. 

A sok országban megduplázódó áram és fűtési költségek komoly, immár hosszú távú többletterhet jelentenek még a tehetősebb országokban is a lakosságnak. A vállalkozásokat sem kímélte az árrobbanás: az önköltség megugrása miatt jelentősen nőtt az élelmiszerek, a tartós fogyasztási cikkek és a szolgáltatások ára. 

Összességében az európai lakosok súlyos jövedelemcsökkenéssel küzdenek, az újabb szankciók már érdemben növelnék a szegénységet a kontinensen. 

A legtöbb állam kormánya nem avatkozik be a piaci folyamatokba, így a magyarországi ármérséklő intézkedések példa nélküliek. 

Nem orvosolja a krízist a Nyugat terve

Az Európai Unió és az Egyesült Államok az élelmiszerkrízisre hasonlóan reagált: a termőterületek és a hozamok növelésével próbálnák pótolni a kieső orosz és ukrán élelmiszert, miközben alternatív útvonalakon szállítanák el a meglévő gabonakészleteket az ukrán raktárakból. 

Fotó: Mártonfai Dénes

A nemzetközi szervezetek, a G7-ek és az OECD az élelmiszer-segélyalapok feltöltésével igyekezne elejét venni a súlyosabb éhínségnek. Mindez rossz irány, mivel tovább konzerválja a törékeny globális élelmiszerrendszereket és nem oldja meg a problémát.

Az ENSZ szakértői szerint most is van elegendő mennyiségű gabona a világban, az elmúlt évtizedek pedig világosan megmutatták, hogy a termésmennyiség növelésével párhuzamosan is nőtt az éhezés. 

Válságban is a pénz beszél

A globális élelmiszer-kereskedelem és a termények árát mozgató tőzsdei spekulációk néhány szereplőre vezethetők vissza – idézte a Politico a S&P Commodity Insights helyzetértékelését. A világ mezőgazdasági termelésének felét mindössze négy fő növényféle uralja: 

• a cukornád,
• a búza,
• a kukorica
• és a rizs.

Ezeket csak néhány ország exportálja, és mindössze négy multinacionális vállalat forgalmazza őket: 

• az Archer Daniels Midland (ADM),
• a Bunge,
• a Cargill
• és a Louis Dreyfus.

Ezek a szereplők aránytalan hatalommal bírnak a globális élelmiszer-elosztásban, egyedüli nyertesei az élelmiszerválságnak, mivel a magas árak miatt óriási profitra tesznek szert.

Helyi termékek helyett olcsó import

Az elmúlt évtizedekben kialakult ellátási láncok is hozzájárultak az afrikai és közel-keleti országok kiszolgáltatottságához – mutatott rá az ENSZ világélelmezési programjának bizottsági jelentése. A gyorsan válságba sodródott országok az olcsó európai gabona importjára rendezkedtek be, miközben a helyi termelést a fejlett országok piacaira alakították. 

Így fordulhat elő, hogy több észak-afrikai ország létkérdésévé vált, hogy gyorsan be tudjon szerezni más forrásból elegendő gabonafélét, noha az adottságok lehetővé tennék az önellátást. E helyett sok térségbeli ország átállt például az intenzív és erőforrás-igényes gyümölcstermesztésre, mivel a termést jóval drágábban tudják értékesíteni, mint amennyi fedezte a válság előtt a gabonaszükségletet.

A világszervezet szerint a kitett országoknak diverzifikálniuk kell a termelést, és olyan növényféléket kell általánosítani a helyi élelmezés alapanyagaként, amely megterem az adott térségben.

Borítókép: Tankelhárító akadályok egy ukrán repceföld mellett (Fotó: AFP/Dimitar Dilkoff)