Egyiptom például a gabonaszükségletének nyolcvan százalékát szerezte be Ukrajnából, ám a fegyveres konfliktus miatt a kivitel ellehetetlenült a legfontosabb fekete-tengeri szállítási útvonalon. A válság ráadásul tartós következményekkel jár, mivel a termőterületek elaknásítása és a gazdálkodók kötelező katonai szolgálata miatt az ukrán mezőgazdaság kibocsátása akár felére is visszaeshet.
Európa ellátását ugyan nem veszélyezteti az ellehetetlenülő ukrán import, ám bizonyos termények, például napraforgó hiánya étolajhiányt okozott. A Magyarország bojkottja miatt elhalasztott kőolajembargó, és a későbbiekben tervezett, orosz földgázt érintő esetleges korlátozások miatt tovább dráguló energia már elviselhetetlen terhet jelentene az uniós lakosságnak is.
Az évtizedek óta nem tapasztalt magasságokba szökő inflációhoz legnagyobb részben az energiahordozók világpiaci árrobbanása járult hozzá, a példátlan drágulás már az orosz–ukrán háború kitörését megelőző hónapokban rekordokat döntött.
A sok országban megduplázódó áram és fűtési költségek komoly, immár hosszú távú többletterhet jelentenek még a tehetősebb országokban is a lakosságnak. A vállalkozásokat sem kímélte az árrobbanás: az önköltség megugrása miatt jelentősen nőtt az élelmiszerek, a tartós fogyasztási cikkek és a szolgáltatások ára.
Összességében az európai lakosok súlyos jövedelemcsökkenéssel küzdenek, az újabb szankciók már érdemben növelnék a szegénységet a kontinensen.
A legtöbb állam kormánya nem avatkozik be a piaci folyamatokba, így a magyarországi ármérséklő intézkedések példa nélküliek.
Nem orvosolja a krízist a Nyugat terve
Az Európai Unió és az Egyesült Államok az élelmiszerkrízisre hasonlóan reagált: a termőterületek és a hozamok növelésével próbálnák pótolni a kieső orosz és ukrán élelmiszert, miközben alternatív útvonalakon szállítanák el a meglévő gabonakészleteket az ukrán raktárakból.
