Szép, despotikus históriát írt tehát nekünk az ismeretlen szerző. Azoknak lett igazuk, akik már tizenegynéhány éve figyelmeztettek, hogy a semmire nem lehet erős várat építeni. Most nagy lélegzettel mindenki búcsút vehet attól az illúziótól, hogy a Fidesztől jobbra húzódik kiterjedt közéleti tér ebben az országban. Ha valamennyire igen, akkor mindössze néhány százalékra mutatkozik igény. De húsz százalékra biztosan nem, az a történet Vona Gábor színre lépésétől az átverésről szólt, csalfa reményekről, naivitásról, álombakókról és véres hentesekről. A nemzeti radikalizmus időközben más ideológiákkal, megoldásokkal együtt már réges-régen Orbán Viktor pártjában talált otthonra. Nem mellesleg kormányzó erővé is tömbösödtek a magyar úton járók, ha jobban tetszik, a jelenlegi kormány majdnem mindent elért, amiről az igazi patrióták valaha még vágyként és távoli célként beszéltek, írtak. Most azonban erről egy szót se szóljunk. Koncentráljunk a napi kínálatra: a mamuszos csaj távozására, Potocskáné előretörésére.

Jó a műsor. Közel az előadás vége, már mozog a függöny. Ilyenkor az ember már a tanulságokon is túl van, ahogyan a költő mondja, káromkodik vagy fütyörészik. Szerintem mi fütyörésszünk, ennyit megérdemel a Jobbik.

Borítókép: MTI/Soós Lajos