Azt, aki fel mer lépni ellenük, gátlástalanul eltiporják, belefojtják a szót, és ami a leggusztustalanabb, lenácizzák. Hetedíziglen tönkreteszik a családját is annak, aki rávilágít rémtetteik tarthatatlanságára. Átírják a történelmet, égetni még nem égetik, de már előszeretettel betiltatják a nekik nem tetsző tartalmú könyveket, és önnön felsőbbrendűségük undorító tudata gyakorlatilag pusztulásra ítélte az általuk borzalmas lénynek tartott fehér, heteroszexuális, keresztény embert.
Mint nyolcvanhárom évvel ezelőtt, éppen ugyanúgy. És mint akkor, sajnos most is sokan bedőlnek a progressziónak, haladásnak hazudott szellemi egy helyben toporgásnak. A gőgös világmegváltó szándék, az alkotóképesség hiányát takargató mindentudás, mindenhez is értés álértelmiségi buzgalma sokakat megbolondít.
A világnak azon a részén, ahol régebben csak nácikat láttak, közvetlenül csak tőlük szenvedtek, nem érzékelik az azonosságot, ezért könnyen térdre esnek a jóemberkedés álcájába tekert terror előtt. Bár arrafelé nem veszik észre a minden oroszt kiirtani akaró ukrán nácit sem. Nem akarják észrevenni. Magyarországon más a helyzet. Mi megtapasztaltuk mindkét őrület borzalmait.
Aki járt már a Terror Háza átöltözőszobájában, annak a közös vonásokat sem kell magyarázni. Itt más a baj. Nálunk egy nyolc évtizeddel ezelőtt üldözött zsidó honfitársunktól zabrált villában él a harminchárom évvel ezelőtt a történelem süllyesztőjébe küldött átkozott kommunista rendszer élő totemoszlopa, és készül.
Az Apró-klán, ami az úgynevezett létező szocializmus összes gyalázatának emblematikus megtestesítője, felmutatta őt a kétezres évek elején, és nem tudja, nem is akarja letenni. Azóta köré gyűlnek a kommunista vagy a náci mákonytól megbabonázott magyarok. Nem vonul vissza, nem lép hátra, nem tűnik el a közéletből.
Most állítólag árnyékkormányt készül felállítani, mert nagyon reménykedik abban, hogy felesége országrontó tevékenysége eredménnyel jár Brüsszelben, elvonják hazánktól a nekünk járó forrásokat, és felragyog újra az időközben milliárdossá vált bolsevikok ötágú csillaga.
A totalitárius diktatúrák áldozataira emlékezve egy másodpercre sem feledkezhetünk meg arról, hogy azok szellemi örökösei, akik őket meggyalázták, megnyomorították, megölték, itt élnek ma is közöttünk. Ahogy édesanyám szokta mondani összeszorult gyomorral, még visszajöhetnek. Minden jóérzésű ember elemi kötelessége, hogy ezt megakadályozza. Különben értelmetlenné válhat minden, amit tettünk az elmúlt nyolcvanvalahány évben!
Borítókép: Mécsesek a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen Budapesten, a Terror Háza Múzeumban 2021. augusztus 23-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
