Két őrült lepacsizott egymással nyolcvanhárom évvel ezelőtt, és a nevükben megöltek, megszomorítottak és meggyaláztak több millió embert. Aztán természetesen egyikük megszegte az egyezséget, és egymásnak esve folytatták az öldöklést. Mert ezek ilyenek.
Teljesen mindegy, hogy rejtőszínük barna vagy vörös, nyomukban embertelenség, fájdalom és halál. Ezt minden utánuk következő nemzedéknek alaposan az eszébe kell vésnie, hogy szellemi örököseik még egyszer magukkal ne tudják rántani a világot az őrületbe.
Ezért emlékeztünk mély főhajtással áldozataikra tegnap. Ezért idéztük fel a nemzetiszocialista és a kommunista totalitárius diktatúrák rémtetteit. Ezért kívánunk a pokolra ma is minden komcsit és nácit.Nem állunk jól.
A szabadság fennkölt eszméjét bőszen hirdető Nyugatról egyre fülsiketítőbb módon árad felénk egy igen ismerős mozgalmi induló primitív dallama. Neomarxisták, neokommunisták, újbaloldaliak, woke-ideológusok és az eltörlés kultúrájának harcosai osztják az észt. Egyre agresszívabb megnyilvánulásaik a rombolás, a pusztítás, a halál kultuszával mérgezik az emberek lelkét.
