„Az állam rossz gazda!” Nem tudom, ki emlékszik erre a tételmondatra, de egy biztos: nem érdemes elfelejteni. A balliberális kormányok kis túlzással ezzel az indokkal árusították ki Magyarországot. Tétlenül nézhettük, ahogy kifosztanak. Mert ugye a „békákat nem kérdezik meg…”
És most kicsit merüljünk el a 2010 előtti időszak szomorú valóságában. Ha a múlt könyveinek sárguló lapjait fellapozzuk, akkor a szemünkbe ötlik, hogy 2002 és 2010 között – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő kimutatása szerint – mintegy százkilencven céget privatizáltak a nemzeti vagyonból a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok. Adódik a kérdés: mindebből mit nyert az ország, mitől lettünk gazdagabbak mi, adófizető polgárok?
A számok nem hazudnak, tessék megkapaszkodni: mindebből csupán 756 milliárd forint folyt be a költségvetésbe. Ez nagy összegnek tűnhet, de hozzá kell tenni, hogy ezzel együtt óriási maradt az államháztartás hiánya. Hová lett a pénz? Kiket gyarapított? Milyen pártok erősödtek? Ki engedhette meg ezek után magának az álmaiban elképzelt luxust? Kérdések, melyek joggal merülnek fel ilyenkor.
A választ nem tudjuk, azt viszont igen, hogy a féktelen privatizáció ellenére az államháztartás hiánya rendre meghaladta azt a mértéket, amelyet az Európai Unió elvárt Magyarországtól. Tehát dőlt a pénz, de nem oda, ahova kellett volna.
