Az a hír járja, hogy nem mostanság éli legboldogabb napjait Magyar Péter. Egy ideig elegendőnek tűnt a pózolás meg a kormány pocskondiázása. Szinte kínosan vigyázott arra, hogy a Tisza Párt valójában ne nyilvánuljon meg semmi valós problémáról. Jobb nem beszélni, abból nem lehet baj – gondolhatta. Migráció, szankciók, háború és béke kérdése – ugyan már! Nem kell semmit sem mondani, abba nem lehet belekötni. Arról pedig, hogy mit tennének, ha kormányra kerülnének, na arról aztán egy szót se! Ami eddig működött, az megbukott, sőt villámgyorsan összeomlott.
„Nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk.” Így szólt az ominózus mondat az etyeki beszédben. Tarr Zoltán valamilyen oknál fogva őszinte volt. Mindeközben nyilvánosságra került egy tervezet az adóemelésekről, amelyről valóban kár lett volna beszélni, hiszen húsba vágó elvonásokról szól.
Úgy tűnik, a Tisza Pártról lehullott a lepel. Nagyon nem kell meglepődni, a többkulcsos személyi jövedelemadó, a középosztályt gyengítő gazdaságpolitika már többször bemutatkozott a balliberális kormányzás időszakaiban. Csak az egész ország roppant bele. Ma már az is egyértelmű, hogy Magyar Péterék Brüsszellel is összekacsintottak. Így emelték át terveikbe az orosz energiahordozók kiszorítását. Az a fránya orosz olaj meg orosz gáz! Ez csípi az unió vezetőinek is a szemét. Ez a baj a magyar rezsicsökkentéssel is, mert az a megfizethetőbb orosz energiára épít. Tegyük hozzá: teljesen jogosan és észszerűen!
Az uniós irányelvek szerint minden tagállam maga dönt az energiapolitikájáról. Az ország szuverenitásához tartozik, honnan szerzi be a szükséges forrásokat. Azt, hogy ezt Brüsszel semmibe veszi, az egy dolog, bár enyhén szólva is felháborító. Ha ehhez csatlakozik egy magyar párt, az már ennél is nagyobb baj! Nem túlzás bűnnek nevezni azokat a lépéseket, amelyek ártanak az országnak, ártanak a magyar embereknek.
Érdemes számolni egy-egy döntés következményeivel is. Szerencsére ezt megtette a Századvég. Vannak ugyanis olyan tények, amelyeket nem érdemes megkerülni. Földrajzi és történelmi adottságai miatt Magyarország olajimportra szorul. Ezt az igényt két fő útvonalon tudjuk fedezni: az Ukrajna irányából érkező Barátság és a Horvátországon keresztül érkező Adria kőolajvezetéken. Jelenleg a magyar és a szlovák piac ellátásának több mint kétharmadát a Barátság vezetéken beszerzett orosz olaj biztosítja. Ha ez nem állna rendelkezésre, a régió országai súlyos nehézségekkel szembesülnének. Egyrészt be kellene szerezni a kieső mennyiséget. Az orosz olaj elvesztése pótolhatatlan lenne. Olyannyira, hogy korlátok közé szorulna a regionális üzemanyag-ellátás. A rendelkezésre álló olajfinomítók hatékonysága ráadásul jelentősen gyengülne, mert olaj és olaj között is van különbség. Leegyszerűsítve: ha búcsút mondunk az orosz olajnak, akkor az rövid távon üzemanyaghiányhoz, középtávon pedig áremelkedéshez vezetne. Az egyenlet azt mutatja, hogy az új piaci egyensúly a jelenleginél jóval magasabb árak mellett alakulna ki. A benzinért literenként 1026 forintot, a gázolajért pedig 1051 forintot kellene fizetni. Mintegy a dupláját a jelenleginek.
