Ha meg kellene mondanunk az Európai Bizottság uniós forrásainkkal kapcsolatos döntéséről, hogy a pohár teli, avagy üres felét érdemes nézni, egyértelmű: a kehely majdnem teljesen tele van. A kissé bonyolult mechanizmusok szemrevételezése után kétségtelen, hogy teljesíteni kell bizonyos vállalásokat és további feltételeknek kell eleget tennünk. Tagadhatatlan azonban: nem teljesült a vadglobalista baloldalnak, illetve az örökké kóros rosszindulatban szenvedő szervezeteknek és személyeknek az a fennen hangoztatott kívánsága, hogy a helyreállítási tervünket ne csupán ne fogadják el, de a további uniós forrásoknak is búcsút inthessünk, még mielőtt reális esélyünk lett volna akár csak a látótávolságba kerülésükre.
Navracsics Tibor uniós források felhasználásáért felelős miniszter és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter tegnapi tájékoztatása nem hagyott kétségeket afelől, hogy a nekünk járó forrásokhoz hozzá fogunk jutni, és már csak idő kérdése, hogy minderről a procedúráról múlt időben lehessen beszélni. Természetesen nem szabad rózsaszínűre glancolni az Európai Bizottság által hozott döntést, hiszen a kevésbé jó hír az, hogy munkánk lesz még bőven vele, mire meggyőzzük a bürokratákat. Ám az a veszély, hogy tetemes forrásoktól elessünk, elhárult. Ahogy tegnap utaltak rá: egyes pénzek kifizetésének átmeneti felfüggesztése nem jelent forrásvesztést. Sőt, mint kiderült, a mi nemzeti helyreállítási tervünk minősítése a legjobb.
Az pedig, hogy az elénk állított további feltételeket, kötelező lépéseket milyen mértékben, sikerrel tudjuk teljesíteni, hogy aztán a maradék pénzfelfüggesztéseket is megszüntessék, már a jövő év tárgyalásainak függvénye. Navracsics Tibor szerint ha százméteres futásról beszélnénk, körülbelül kilencven méternél tartunk. Lehet persze, hogy a hasonlat még szemléletesebb lett volna, ha a maratoni futást hozza példaként a volt EU-biztos, tekintve a minket érintő uniós vegzatúrák elhúzódó jellegét. A lényegen viszont ez mit sem változtat: ha a nem igazán fajsúlyos és kevésbé fájdalmas változtatásokat megtesszük például az igazságszolgáltatás területén, a többi, még visszatartott forrás felé is megnyílhat az út.
Az emlegetett pohárnak nem csupán a tele feléhez tartozik, hanem talán a legfontosabb eredmény: elindult egy konszolidációs folyamat az Európai Bizottság és köztünk, amit az Európai Parlament szélsőbalosodó többsége meg akart akasztani. A miniszterek is utaltak rá, ami nyílt titok: a magából egyre inkább kiforduló EP nyomása alatt hozta meg döntését az Európai Bizottság, s hiba, hogy a strasbourgi testületre tekintettel van a grémium. Azt már mi tesszük hozzá: annál nagyobb a siker mértéke, hogy a velünk finoman fogalmazva is szuperkritikus Ursula von der Leyen vezette testület egyhangúan értékelte a legmagasabb osztályzattal a magyar tervet. Ízlelgessük azt a mondatot is: első alkalom, hogy az EB a magyar helyreállítási tervet az Európai Tanácsnak elfogadásra ajánlja. Becsüljük meg tehát csendben azt a pozitív fejleményt is, hogy az Európai Bizottság mégiscsak ellenállt az Európai Parlament vérfürdő iránti zsaroló igényének!
S ha már vérszomjat emlegettünk: ott állhat most a komplett, díszes magyar baloldal lógó orral internacionalista elvtársaikkal egyetemben, hiszen mégsem találtak meghallgatásra militáns követeléseik Magyarország példás és drákói megbüntetésére. Legyünk azonban grand seigneur-ök: nem az a fontos, hogy legyőzzük a baloldalt – legyőzik, hiteltelenítik ők saját magukat –, hanem az, hogy az ország lakossága megkaphatja a jogosan járó, fejlesztésekre, továbbá tanári és egészségügyi béremelésekre fordítható ezermilliárdokat.
Borítókép: az Európai Parlament székháza (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)
