– A magyar baloldalt csak azért hozták létre, hogy leváltsa Orbán Viktort – jelentette ki a minap Andrej Babis cseh államfőjelölt, volt miniszterelnök kabinetfőnöke. Az nemcsak Csehországból, de még a Holdról is jól látszik, hogy a magyarországi baloldal létezésének egyetlen értelme, alfája és ómegája a magyar kormányfő leváltásának szándéka. A kérdés csak az, hogy kik irányítják ezt az akaratot, kik finanszírozzák, mi a valódi céljuk.
Mindezekre a kérdésekre, ha egyelőre nem is teljesen, de legalább részben választ kaphatunk a hazai dollárbaloldal körüli finanszírozási botrány kapcsán. Hogy mi a céljuk, az régóta egyértelmű: Orbán Viktor útban van, amíg ő a miniszterelnök és a Fidesz–KDNP a kormánypárt, addig a balliberális, globalista, „felébredt” szándékoknak és terveknek (illegális bevándorlás, genderkérdés, miegyebek) mindig lesz egy kerékkötője Európában. S bár úgy mondjuk, mi, magyarok, hogy egy fecske nem csinál nyarat, ezek az erők jól tudják, hogy ahol egy fecske megjelenik, vele a remény is megjelenik, hogy egyszer eljön majd a nyár. S ezért egyetlen fecske léte sem tűrhető.
Az is teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar kormány vágyott megbuktatásának kitervelőit és levezénylőit nem az ideiglenesen itt állomásozó baloldalon kell keresni. Ezeknek ugyanis maguktól annyi eszük sincs, hogy egy mondatot is leírjanak hibátlanul (lásd a DK közleményét az „árnyékormánybiztosról” – így, egy k-val). A dollárbaloldal botrányáról eddig nyilvánosságra került nemzetbiztonság jelentésrészletekből lassan felsejlik a finanszírozók köre: a jelenlegi amerikai adminisztrációval, a demokrata párttal szoros kapcsolatban álló személyek, intézmények, alapítványok, valamint egy titokzatos svájci alapítvány fizette a baloldali kampányt. (Elképzelem, amint a svájci „mikroadományozók” tömött sorokban rohannak kis pénzecskéjükkel a bankba a magyar baloldali botránymédiát megsegíteni.) Jelenleg több mint négymilliárd forintnál áll a számláló, de a vizsgálatoknak még nincs vége, nem tudhatjuk, mennyi lesz a végösszeg, amit Orbán Viktor megbuktatására szántak.
Természetesen itthon minden érintett tagad, hallgat vagy éppen hülyének tetteti magát (egyeseknek, mondjuk, nem is kell ezt nagyon tettetni), senki nem tud a pénzről, senki nem látta, nem is hallott róla – szerencsétlen-ostoba Márki-Zayn kívül, aki tulajdonképpen feljelentette magát és mozgalmát, amikor elkotyogta annak idején, hogy honnan jött a pénz. A hallgatás és a tagadás érthető: még a legelvetemültebb hazaáruló sem szívesen henceg tettével, bár kivételek ebben is vannak. De hiába a csend, a sunnyogás, a vizsgálat folyik, s egyszer majd mindenkinek, aki ebben a kampányban részt vett, aki ebből a pénzből bármilyen módon részesült, számot kell adni arról a bíróság vagy a választópolgárok előtt, miért kapta a harminc ezüstöt.
Nemrég elém került újra egy nyílt levél, amelyet több tucat amerikai nemzetbiztonsági szakember, közszereplő és politikus írt még abban az időben, amikor Joe Biden fiának laptopjáról erősen kompromittáló e-mailek kerültek elő. Ők akkor az egészet az elnökválasztást befolyásolni akaró orosz dezinformációs hadműveletnek tulajdonították, s a levél végén megjegyezték: abban a legbiztosabbak, hogy az amerikai választásokról az amerikai polgároknak kell dönteni, nem külföldi kormányoknak.
Az aláírók köre, hátországuk nagyjából ugyanaz, amelyik gátlástalanul és cinikusan, felhasználva a hatalom- és pénzéhes itteni baloldalt, meg akarta buktatni a magyar kormányt. Nekik üzenjük – mert az itteni cinkosaik ezt nem is értik –: a haza nem eladó. A magyar emberek maguk szeretnek a sorsukról dönteni. Magyarország a magyaroké.
