Ez akkora pofátlanság, hogy elfogytak a szavaink.
Szabadságnak azt nevezzük, ha szuverén félként dönthetünk a saját sorsunkról. Ha korlátozzák ezt a képességünket, és előnyt nem, csakis hátrányokat szenvedünk mások érdekeiért – annak a neve szolgaság.
Továbbá fontoljuk meg azt is, hogy miután ukránok százezreinek, millióinak a saját fennmaradásukhoz való képességét csorbítják, újabban már gáztárolókat töltenek fel maguknak, másoknak, bárkinek ukrán területen, annak gazdasági kifosztás a neve. Hogy aki ott él, békét szeretne, hozzáférne a saját erőforrásaihoz, valamint épített, mesterséges környezetének használatára is jogot formál, annak coki, ő nincs, semmi sem érvényes. Szép új világ, valóban.
Ezen a ponton ismét adjuk át a szót Haseknek: „Ha ki akar ugrani az ablakon, Müllerné, akkor menjen a szobába – mondta Svejk –, az ablakot kinyitottam. Nem ajánlom, hogy a konyhaablakból ugorjon ki, lelkem, mert akkor a kertbe esik, pont a rózsákra, és összenyomná a bokrokat, aztán meg is fizethetné. A szoba ablakából kirepül majd szépen a trottoárra, és ha szerencséje van, eltöri a gerincét, ha azonban pechje van, csak a bordáit töri össze, meg a kezét, lábát, aztán majd nyakába sózzák a kórházköltségeket is!”
Hát ez az. A kórházköltségeket is… Az élettől is elmegy a kedve az embernek, tényleg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!