Hazugság ez az okfejtés. A pusztítás nem oldja meg a problémákat. A kazettás bombák bevetése csak újabb pokoli kínokat fog okozni rengeteg embernek, a gyilkolás folytatódik, és egyre hevesebbé válik.
A valóság az, hogy a kazettás bombák mindent letaroló lángtengere nagyon hasonlít a napalmhoz, annak pedig tudvalevőleg fantasztikus illata van a reggeli órákban. Mert olyan szaga van, mint a győzelemnek.
De ennek a háborúnak is vége lesz egyszer, és a tomboló-pusztító istenséget imádó tömegeknek nem marad szórakoztató műsora. Erkölcsileg egyetlen helyes út van, ez pedig a pusztulásnak ellentmondani, minden erővel küzdeni a fegyvernyugvásért és a békéért. Nincs olyan érv, amely megindokolná a mások háborújának szítását, a régió kizárólag bizonytalanabb lehet, arra pedig ma még gondolni sem szabad, milyen jövője van a véráztatta Ukrajnának, ahol a felnőtt férfilakosság többsége nemcsak látott halált, de akár ő maga is ölt. A kis bombácskák pedig ott rejtőznek majd az avarban, türelmesen kivárva a kirándulókat, rosszabb esetben azokat, akik az újabb háború elől keresnek menedéket az erdőben vagy élelmet a szántóföldön. A jogász, aki egy nap talán majd megvédi a mostani fegyverexportot, nagyon alaposan fel lesz készítve, és talál majd erkölcsi alapot a döntés jogosságára. De nem lesz igaza.
Borítókép: kazettás bombák (Fotó: Twitter/Simon Ateba)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!