Ha negyven évvel ezelőtt megkérdezik, mi volna a lényege a rockzenének, valószínűleg azt mondtam volna, hogy a rendszeren kívül állás. Nyugaton és Keleten egyaránt. Odakint a középosztály elleni lázadás, a pénzhatalom elleni küzdelem hívta életre a műfajt, nem véletlen, hogy pincékből indultak a zenekarok, vagyis vérbeli underground helyzetből. Nálunk, Keleten a szocializmus elleni nyílt tüntetés volt rockzenét hallgatni, koncertre járni: valami olyasféle ellenhatás, hogy oké, van a rendszer, de én a magam részéről nem kívánok benne részt venni. Ezért hallgattuk a Beatricét, a P. Mobilt, a Hobo Blues Bandet, a CPg-t, hadd ne soroljam tovább vég nélkül a hajdani kedvenceket.
Hogy ma mi ellen lázad, aki augusztusi bulira téved, nem igazán tudom. És nem azért, mert vén csatalóként már nem nyerítek együtt a csikókkal, hanem konkrétan fogalmam sincs, ki áll kívül, ki áll belül a rendszeren. Mert gondolom, ha az ember elcipeli a családját az arénába, ahol egy teljes havi fizetésért nézünk meg egy amerikai zenekart – az nem kívülállás. Az sem, hogy egyre több koncerthelyszínen nem fogadnak el készpénzt, ha nincs kártyád, legfeljebb csapvizet iszol. Nem hiszem továbbá, hogy kívülállás volna a Szigetet végigbörzézni, hiszen ahhoz, hogy jól érezd magad néhány napig, szükséges pár százezer forint. Ha nincs nálad annyi, nem tudsz jegyet venni, nem költesz, nem kajálsz, semmit nem csinálsz, csak nézel, mint a moziban. A pénzedért cserébe viszont érzékenyítő programokat is csepegtetnek, rafináltan és mellékesen, de nyugodt lehetsz, hogy a fejedbe verik, amit el akarnak terjeszteni.
A kívülállás mára belső részvétellé szelídült. A dalok olykor – hagyománytiszteletből vagy megszokásból – még a lázadásról, a helytállásról, a rendszeren kívüliségről szólnak, de te már csak közönséges fogyasztó vagy. Csakis fogyasztó.
A pénzed kell, nem a gondolataid. Valamikor zene címén a későbbi hősök dobozokat püföltek a pincében, maguk készítették a gitárt, kamuangollal énekeltek, mára minden csiszolt, elegáns és professzionális. Régen a Ricsét kitiltották a megyéből, sebaj, a vonatra felült pár száz gyerek, elment a másik megyébe a zenekar után. Jegy helyett almabort vételeztek, lógott a rongyos farmer, zizegett az alföldi papucs, bomlott a hosszú haj. Lehet, hogy nem volt mindig szép a történet, de legalább igaz volt. Szemben a rendőrök, az ifjú gárdisták, olykor a bunkó rendezők, de téged akkor voltaképpen semmi sem érdekelt, csak a zene és a szöveg.
Mert azokban a dalokban benne motoszkált a szabadság. Nem illúziókat, hanem egy darab szabadságot vásároltál magadnak másfél órára néhány forintért.
Ma szabadságodban áll szabadon fogyasztani irdatlan pénzért, nosztalgikusan hitegetni magadat, hogy érdemes még ezt-azt felfedezni az újdonságok közül. Miközben rockzenekarok ezrei dolgoznak konyhakészen abból, amit a Rolling Stones, a Led Zeppelin, az AC/DC és a többiek évtizedekkel ezelőtt létrehoztak. A telt házas stadion- és arénakoncerteket pedig öreg emberek garantálják, akik már ötven éve játszanak, és akikre a világon mindenki azt mondja, hogy de jó, hogy még mindig együtt vannak. Nem biztos, hogy ennek így kellene lennie. Az sem biztos, hogy almabort kéne inni, zsíros kenyeret majszolni hagymával, de legalább ne hazudjuk azt magunknak, hogy még mindig rólunk szól a történet. Valójában kényelmesen elterpeszkedtünk, belülről rágcsáljuk a rendszert, és nem lázadunk, nem mondjuk, hogy „nem kell, hányszor mondjam, nem kell”.
Kár, hogy így van. De legalább mondjuk el az igazságot – már csak a régiek emléke miatt is.
További A Helyzet híreink
Borítókép: Illusztráció (Fotó:
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Kívül tágasabb
Hazánk kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Ideje volt, a döntés régóta érett.

Kiderült, milyen sok normális, felelősen gondolkodó ember él a fővárosban
Ez a pár száz fő, aki a pride-nak nevezett provokatív melegreklámparti betiltása ürügyén csinálta a dedós fesztivált, tényleg csak elenyésző kisebbsége a népességnek.

Soha mélyebbre!
A The New York Times minden áldott nap sír, mint a fürdős alkalmazott.

Némi vidékizés a már megszokott baloldali módon
Nincsenek valódi munkahelyek a magyar vidéken – tájékoztatta vasárnap a vidéki dolgozó népet Magyar Péter munkaügyi szakértő Szombathelyen.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhez
Európa már megint lemarad

Kékcédulás választás újratöltve

Majom és rács

Az ellenzék egyre szélsőségesebb
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en

A szerető kitálalt, a házaspár elvált, de a nő továbbra is zaklatta az exfeleséget

Brutális kutyatámadás történt a Börzsönyben, ott volt a gazda is

Farm VIP: Fogynak a szereplők, megint kiesett valaki

Lábon lőtte magát az Európai Unió: már csak megszokásból sem hallgattak Magyarországra az Európai Bizottságban

Már gyerekkel érkeztek Ausztriába - Mikes Anna és Krausz Gábor egymást ölelve jelentették be a fantasztikus hírt

Napi aktuális - Szendrői Miklós: Az új ortopédiai protokoll célja az egyenlő hozzáfárás biztosítása + videó

Itt a kínai válaszcsapás Donald Trump vámjaira

Kirabolták a Barcelona és a Liverpool korább focistáját

Törlik a magyarok kedvenc sorozatát a Maxról, egy hónap maradt csak a darálásra

Igazi autósüldözésbe képzelte magát Magyar Péter, de szembe jött a valóság

A Liverpool legendája valóban kipécézte magának Szoboszlait

Manchester legendája bejelentette: vége
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Kívül tágasabb
Hazánk kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Ideje volt, a döntés régóta érett.

Kiderült, milyen sok normális, felelősen gondolkodó ember él a fővárosban
Ez a pár száz fő, aki a pride-nak nevezett provokatív melegreklámparti betiltása ürügyén csinálta a dedós fesztivált, tényleg csak elenyésző kisebbsége a népességnek.

Soha mélyebbre!
A The New York Times minden áldott nap sír, mint a fürdős alkalmazott.

Némi vidékizés a már megszokott baloldali módon
Nincsenek valódi munkahelyek a magyar vidéken – tájékoztatta vasárnap a vidéki dolgozó népet Magyar Péter munkaügyi szakértő Szombathelyen.