A kárpátaljai magyarság azonban magyar, és az is kíván maradni. Egyénileg, intézményesen, közösségeiben egyaránt.
Hogy valójában ukránok lennének, semmiben nem különbözik azoktól az éles meglátásoktól, hogy kurdok nincsenek, csak hegyi törökök, valamint a baszk és katalán nemzet csak fikció, spanyol mindenki, hadd ne soroljuk tovább a 20. század eszelős baromságait. Ukrajna azonban két körrel hátrébb tart politikában, gazdaságban, gondolkodásban. Ezzel nem is volna baj, ha túszként nem terelnék maguk előtt az elrabolt magyar közösséget.
Innentől a helyzet megoldhatatlan, egészen addig, amíg Kijevben nem kapnak parancsot a tengerentúlról, hogy tessék rendezni a szomszédságpolitikájukat, ne sanyargassák tovább a kisebbségeiket.
Ukrajna ugyanis így működik: alapvetően kívülről döntenek a sorsáról, ami pedig belül keletkezik, annak semmi haszna. Teljesen mindegy, hogy háborúznak éppen vagy sem, hiszen a másik ember tiszteletét, a valódi együttélés módozatait bőven lett volna idejük velünk együtt megélni.
A mi feladatunk tehát kettős: egyrészt mindig elmondjuk, hogy a kárpátaljai magyarság a magyar nemzet elválaszthatatlan része, másrészt amíg az ő helyzetüket nem rendezi Ukrajna, minden létező helyszínen és alkalommal megakadályozzuk, hogy Európa szervezetileg, testületileg is rábólintson erre az államalakulatra.
Ez a legkevesebb, amit tehetünk, és ezt is meg kell tennünk a honfitársainkért. Mert ha nem tennénk meg, nagy és megbocsáthatatlan bűnt követnénk el ellenünk, magunk, mindannyiunk ellen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!