Az ember persze nem úgy születik, hogy a kisebbségi jogvédelmet az anyatejjel szívja magába, de elég csak elolvasnunk Oleg Nikolenko ukrán külügyi szóvivő friss nyilatkozatát, és máris értünk mindent. Nevezett úr azt találta mondani, hogy a kárpátaljai magyarok is ukránok, továbbá Kijev remek párbeszédet folytat – azt nem tudjuk, kivel – arról, hogy a tanuláshoz és a nyelvhez fűződő jogaikat biztosítsák.
Indítsuk ezt a történetet kicsit messzebbről. Mondjuk onnan, hogy magyar részről mi a fő probléma kétoldalú kapcsolatainkban?
Nem más, mint a kárpátaljai magyarság elleni legújabb keletű súlyos diszkriminációsorozat. Az, hogy az orosz, román és más kisebbségekkel együtt az ott élő magyarságot is szisztematikusan meg akarják fosztani önazonosságától. Évek óta korlátozzák a magyar nyelv használatát, igyekeznek csökkenteni a nyelvtanulás esélyét, véget vetni a magyar oktatásnak.
Legutóbb a munkácsi középiskolában üzentek hadat az anyanyelvűségnek, előtte pedig eltávolították a várból a turulszobrot. De bátran kiemelhetjük az ormótlanság és bumfordiság ukrán kalendáriumából a magyargyűlölő munkácsi polgármester megnyilatkozásait is. Valamint azt, hogy az ukrán hatóságok semmit nem tesznek a KMKSZ elleni gyűlölethadjárat ellen.
Ezek az események önmagukban is elegendők volnának ahhoz, hogy Magyarország a létező legalacsonyabb szintre süllyessze a diplomáciai kapcsolattartást. Miközben persze Ukrajnának bármikor volna ereje és lehetősége, hogy leállítsa a magyarellenes hecckampányt. Már csak azért is, mert amíg nemzeti kormány vezeti hazánkat, soha, semmilyen körülmény hatására nem fogjuk cserben hagyni kárpátaljai honfitársainkat. Ezt a körülményt Kijevnek már réges-régen, már a háború előtt mérlegelnie kellett volna, de ők inkább teljes erővel nekiestek a saját kisebbségeiknek, igyekeztek betuszkolni őket az ukrán gyűjtőnév alá.
