Sose lesz vége. Azért, mert egy teljesen lehetetlen helyzetben alakult meg Izrael, és soha nem sikerült nyugvópontra jutni, nem sikerült kiegyezni a helyi lakossággal, a fedő alatt pedig folyamatosan fortyog a tűzforró leves. Ezért aztán teljesen mindegy, hány napot-hónapot-évet töltenek viszonylagos békében az ottani emberek, előbb-utóbb úgyis robban valami.
Egyetlen nap alatt 250-nél több izraelit öltek meg különböző hamaszos banditák, ami azt jelzi, régóta készültek erre a vérfürdőre. Válaszul Izrael hasonló méretű csapással sújtotta a Gázai övezetet, s természetesen nem tudjuk, hol a vége, de az biztos, hogy nem lesz rövid és csendes a legújabb háború. Rakéták és páncélosok fognak véres rendet vágni Gázában, és senki se mondhatja majd, hogy ne lenne indokolt a harc, ahogy az sem valószínű, hogy változik valami.
A Hamász nem fog megszűnni, a nemzetközi terrorhálózat pontosan ugyanúgy fennmarad, ahogy eddig, Izrael pedig újra megtanul napról napra élni, amelyet annyira begyakorolt rövid és véres történelme során, de a viszonylagos békeidők hatására valamennyire elkényelmesedett. Talán ennek tudható be, hogy a nagyarányú támadást nem tudták előre jelezni, a terroristák pedig sikerrel le tudtak csapni.
Tudvalevő, hogy a konfliktusnak nincs katonai megoldása, mégis kizárólag ezzel az eggyel próbálkozik mindenki. Feltehetően azért, mert békés megoldása sincs. Az egész palesztin–izraeli viszály megoldhatatlan, feldolgozhatatlan, lenyelhetetlen. Teljesen ellenérdekeltek a palesztinok és az izraeliek, egyik közösség sem egységes, s egyik se tud semmit nyújtani a másiknak, csakis ütni. A tárgyalások kizárólag a figyelem elterelését célozzák, semmiféle együttműködés és bizalom nincs a felek között, legfeljebb ideiglenes tűzszünet érhető el, az is csak azért, hogy a harcolók kifújják magukat.
