A békeidők természetesen csökkentik a harci kedvet, a mindig ugrásra készen álló izraeli hadsereg morálja csökken, figyelme ellankad, amelyet kihasználnak a csendben készülődő terroristák és a Hamász mögött álló erők. Az északi határon átcsapó Hezbollah is tudja, mi ilyenkor a dolga, az már Libanon, vagyis feltehetően Irán is részese a támadásnak, Gázát pedig kicsi részben Katar támogatja, de Egyiptom szerepe se teljesen egyértelmű. Vagyis mindenki benne van, aki benne lehet, ugyanakkor minden ilyen elemzés csak feltételezés, semmiféle bizonyíték nincs semmire. Gáza hivatalosan el van zárva a külvilágtól, de hamarabb jelenik meg a boltokban a legújabb iPhone, mint Európában, s valahogy új autókat is be tudnak szállítani a „hermetikusan” lezárt határokon át.
Most a túlzsúfolt és bezárt Gáza egy részét le fogja rombolni Izrael, addig folytatva a csapásokat, amíg saját lakosságának jogos bosszúvágyát kielégíti, kellően tönkrezúzza az infrastruktúrát és meggyengíti az ellenséget. Elér-e valamit ezzel?
A fegyvereket és robbanóanyagokat a Hamász pillanatok alatt elrejti a föld alá, a csapások áldozatai között bőven lesznek civilek, és mindenki tudja, hogy Gázát nem lehet kiirtani, az ott élők pedig csak annyit fognak érzékelni, hogy rakéták bombázzák szét a házaikat és ölik meg szeretteiket. Izrael csak rosszul válaszolhat, hiszen az önvédelem joga ebben az esetben kötelesség, még akkor is, ha tudja, hogy nem ér el vele semmit. A palesztinok úgyszintén csak rosszul dönthetnek, városaik menekülttáborok, az emberhez méltó élet teljesen esélytelen, bármikor bárki meghalhat egy lövedéktől. A háború mindkét népet pokoli agresszívvá változtatta, a béke pedig nemcsak illúzió, hanem egyértelműen szitokszó a Szentföldön.
Ez pedig mindig így volt a Közel-Keleten.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!