Nincsenek valódi munkahelyek a magyar vidéken – tájékoztatta vasárnap a vidéki dolgozó népet Magyar Péter munkaügyi szakértő Szombathelyen. Egyszerűbb lett volna, ha csupán azt mondja, amit – fentiekből sejthetően, elvtársaihoz hasonlóan – gondol. Hogy úgy gány és putriszagú a magyar vidék, ahogy van. Dögvész és kórság lengi be a magyari pusztákat, mert Pénztáros Lőrinc meg a Tóni mindent is ellopott, különösképpen a valódi munkahelyeket. Azokat lopják a legnagyobb élvezettel, az a specialitásuk. Ellopják, bevágják a tarsolyukba, oszt elvermelik télire – méghozzá Hatvanpusztán, a zebrák itatójával srégen szemben. Ez olyannyira bizonyos, mint a Magyar Péterre ráállított kétezer titkosszolga, a talkie-walkie-nak álcázott internetblokkoló, a kémtoll, a „Tóni” csilliárdos hangfelvétel-manipulátora, Aszad elnök különgépe vagy a kormánytagok járó motorú repülői.
Vidéken még valódi munkahelyek sincsenek – rítta bele a Vas vármegyei pampába az Övcsatos.
Fölteszem, a gyűlésen kóválygó szombathelyi dolgozók sem pontosan értették, mire gondol a költő. Mert mi fán terem az, hogy valódi? S ha tényleg létezik, akkor ezek szerint akad valótlan munkahely is? Mondjuk, e téren éppenséggel magának a konteómessiásnak lehetnek kiemelkedő tapasztalatai. Elvégre ő mondotta, hogy az európai parlamenti képviselőség a világ legnagyobb kamuállása havi 20 ezer euróért (nyolcmillió forintért) – hogy aztán szemrebbenés nélkül fölcsapjon EP-képviselőnek. Előzőleg pedig mindenféle NER-cégek felügyelőbizottságaiban tengett-lengett, hozsannázta az Orbán-kormány működését havi négy-öt milliós éhbérért. Így ha valaki, hát Péterünk érti, tán kornyikálni is tudja a különbséget valódi és valótlan meló között.
Péter, aki e néven negyedik a magyarországi baloldal üdvözítőjelöltjeinek sorában (Juhász, Jakab és Márki-Zay után), annyira szerelmes lett saját példázatába, hogy tegnap elismételte azt Keszthelyen is. – Hiába szerez valaki diplomát vagy egy jó szakmát, nincsenek valódi munkahelyek a magyar vidéken. A kormány összeszerelő üzemet csinált az országból – hadarta. S nem, dehogy akarja ő lesajnálni a vidéket, megsérteni a vidékieket, csupán a féltő, szeretettel elegy aggodalom mondatja vele, hogy a vidéki ifjak sokszor nem kapnak képzettségüknek megfelelő melót. Na ja. Hogy mindeközben öt százalék alatt van a munkanélküliség, a foglalkoztatottság pedig rekordokat döntöget, az kit érdekel. Pétert biztosan nem. A lényeg, hogy pusztuljanak az összeszerelő üzemek.
Érdekes. Patológiás bosszúja miatt odaeszi a fene vidékre ezt a budai zsúrfiút, ezt a zűrös ügyei miatt kipenderített NER-hernyót, és ott elkezdi ekézni a vidéket. Vidékizés ez is – igaz, Márki-Zayénál kódoltabban elővezetve. Harmadik Péter anno trágyával etetett gombákról értekezett, továbbá aberrált, már délelőtt részeg, tudatlan vidékiekről.
Márki-Zay azt is tudni vélte, hogy a Fidesz legjobb vidéki emberei valószínűleg egy keresztrejtvényt sem tudnának megfejteni. Baranyi Kriszta 2017-ben, még Juhász Péter táskahordozójaként azt ecsetelte: elfogadhatatlan, hogy a fideszesek sötét és „vidékies” várost akarnak csinálni a Ferencvárosból. A vidékies nála szitokszó. Vagy ott van a momentumos Mécs János: „Istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek, cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni.”
Ennyiből is látszik, a magyarországi baloldalon nemes hagyományai vannak a vidékizésnek, mucsaizásnak. Szép, kikövezett úton haladhat hát negyedik Péter – ugyanoda, ahova összes, a magyarokat sértegető balliberális elődje jutott.
