Idősebb olvasóink talán még emlékeznek arra a történetre, amit Csoóri Sándor osztott meg egyik esszéjében: az 1987-es lakiteleki találkozó másnapján a The New York Times felháborodott cikkben tudósított arról, hogy a magyar ellenzék a sátor alatt vad nacionalista és antiszemita gyűlést tartott. Ebből természetesen egy szó sem volt igaz. Eltelt 33 esztendő, s a magyarországi jobboldalt azóta is számtalan alkalommal kiáltották ki hasonlóan hamis tudósítások alapján rasszistának, antiszemitának. Volt baloldali kormány, amelyik külön „nácikommandót” tartott fenn, csak hogy fel lehessen mutatni: hazánkban aktív a jobboldali antiszemitizmus.
A borsodi időközi választás a lehető legtisztábban mutatta meg, hogy a hazai és nemzetközi baloldalnak az antiszemitizmus elleni küzdelem semmi más, csupán politikai termék. Csak egy fegyver, amelyet a mindenkori jobboldal ellen lehet fordítani bármikor, ha igazak a vádak, ha nem. Ezzel persze rég tisztában vagyunk, különösebb meglepetés nem ért bennünket. Sokkal inkább elgondolkodtató és tragikus, hogy a hazai zsidóság egyik szervezete, annak vezetője mi okból vállalt cinkosságot az antiszemita jelöltet támogató baloldali pártokkal. Heisler Andrásról tudjuk, hogy nem rajong a Fideszért, a szíve a baloldalért dobog. Ez az ő dolga, magánemberként azzal szimpatizál, akivel akar. Ha viszont a Mazsihisz elnökeként azt gondolja, hogy elegendő egy bátortalan, alig hallható elhatárolódás a judapestező, tetűcsúszdásozó Bírótól, akkor ott valami nagy baj van, a szervezettel és a vezetőjével is. Ha másért nem, hát azért, mert ezek után a Mazsihisz nehezen tud hitelesen fellépni bármilyen antiszemita jelenség ellen, mert minduntalan az orruk alá lehet majd dörgölni: és Bíró László ellen hogyan is tetszettek küzdeni?
Ha volt ebben az országban ember, aki meg tudta volna akadályozni a gátlástalan Gyurcsány-koalíció jelöltjének indulását, akkor az a Mazsihisz elnöke lehetett volna. A baloldali pártoktól nem vártunk mást, ők csak a politikai hasznot nézték, amit Borsodban egy rasszista jelölt hozhatott volna nekik. De a Mazsihisz, Heisler? Nekik tele kellett volna kiabálni a világot a tiltakozásukkal, ahogyan ezt máskor kisebb súlyú ügyekért vagy éppen a semmiért is megtették: emlékezzünk, Heisler visszaadta az Orbán-kormánytól kapott lovagkeresztjét Bayer Zsolt kitüntetése miatt, mondván, nem kíván a díj révén egy közösségbe tartozni vele. Na most akkor kellő tisztelettel kérdezem: ezekkel a Bíró-félékkel egy közösségbe kíván tartozni?