Esély nélkül

Trócsányit nem azért meszelték el – 12:9 arányban, politikai választóvonalak mentén –, mert ügyvédi irodája dolgozott a magyar kormánynak, hanem azért, mert Orbán Viktor embere.

Budapest, 2018. június 18. Trócsányi László igazságügyi miniszter elõadást tart A közigazgatási bíráskodás múltja és jelene címmel rendezett szakmai konferencián a Kúria épületének dísztermében 2018. június 18-án. A tanácskozást a Kúria és a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete (MKBE) szervezte az egyesület alapításának 25. évfordulója alkalmából. MTI Fotó: Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Mindannyian hallottunk már életünkben olyan sztorit, amelyben valakinek azt mondták: nincsen már szabad szoba, pedig akadt volna, vagy azt felelték neki – torz vigyorral az arcon –, zártkörű rendezvény van folyamatban, holott egyszerűen csak nem látták szívesen. Mindenki eldöntheti, elegánsnak tartja-e az ilyen módszert – mi a markánsan elutasító álláspontra helyezkednénk.

Trócsányi Lászlónak az Európai Parlament jogi bizottsága – amelynek elnöke (nem vicc!) egy liberális angol tanítónő – tegnap másodjára is értésére adta: a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda korábbi kormányzati megbízásai miatt összeférhetetlenség áll fent a biztosjelöltsége kapcsán, ezért nem kerülhet sor további meghallgatására.

Nincs szükség röntgenszemre, hogy átlásson ezen az ember: Trócsányit nem azért meszelték el – 12:9 arányban, politikai választóvonalak mentén –, mert ügyvédi irodája dolgozott a magyar kormánynak, hanem azért, mert Orbán Viktor embere, sőt volt igazságügy-miniszterként a kormány kulcsembere volt.

El lehetett verni rajta a port Magyarország a Brüsszelétől eltérő migrációs politikájáért, az egyes külföldi sajtótermékekben és szervezetekben internálásként beállított jogi határzárért, a magyar jogban bekövetkezett és az említett fórumokon diktatórikusként bemutatott átalakulásokért. Vagy bármiért, amit a brüsszeli tekintetes karok és rendek – élükön a jogban pallérozott angol tanítónővel – az Orbán-kormányok elmúlt kilenc éve alatt kifogásolni méltóztattak.

Mert kifogásolni persze lehet: nekünk is vannak sérelmeink az EU-val szemben, valóban voltak éles viták, sőt feloldhatatlan ellentétek Brüsszel és Magyarország között – elég csak a migrációs válságot vagy a nemzeti szuverenitást említeni. Más lapra tartozik viszont, hogy e sérelmeket egy uniós szervezet kiterjeszti-e egy biztosjelölt elbírálására is.

Mégpedig anélkül, hogy Trócsányit – mint az EU bővítéséért (értsd: a Nyugat-Balkánért) felelős biztosjelöltet – az EP külügyi bizottsága ma szakmai­lag meghallgathatta volna. Nem tévedhetünk nagyot, amikor azt állítjuk: egy szegedi jogászprofesszor, korábbi diplomata, kétszeres nagykövet különösebb felkészülés nélkül is többet tud a Nyugat-Balkánról, mint néhány nyugati EP-képviselő, akinek Bosznia vagy Macedónia két amőba a vaktérképen.

Ha Trócsányit ma meghallgatnák, akkor fennállna annak a „veszélye” – már az Orbán-ellenes EP-képviselők részéről –, hogy helyes válaszokat adna a kérdéseikre. Akkor pedig hogyan buktatnák meg Orbán emberét? Nem egyszerűbb inkább esélyt sem adni neki?

Láttunk már olyan biztosjelöltet, akit kerek-perec kigolyózott az Euró­pai Parlament. Tizenöt éve például Rocco Buttiglione olasz professzort találták alkalmatlannak, és új nevet kértek Silvio Berlusconi akkori kormányfőtől, mert Buttiglione hívő katolikusként azt találta mondani, vallási értelemben bűnnek tekinti a homoszexualitást.

Nyomban leesett a strasbourgi tantusz: a Szentszék emberének tartott jelölt ezzel a bemondással aligha fogja megfelelően képviselni Európa progresszív kormányát. De Buttiglione legalább a szakbizottsági meghallgatásig eljutott, ahogyan Kovács László is, akit a másik politikai oldalon tartottak ugyanakkor, ugyanott alkalmatlannak, és végül egy másik területre helyeztek át.

Trócsányitól most megtagadták az esélyt, belekötve ügyvédi irodájának egykori megbízásaiba. A lépés kínosan érinti Ursula von der Leyen leendő bizottsági elnököt is, aki nincs abban a helyzetben, hogy ilyesmi miatt keresztbe feküdjön a parlamentnek, amely az egész biztosi csapatát elmeszelheti. A legkínosabb bizonyítványt azonban az uniós döntéshozatalról állítja ki. Végső soron Európáról.