Iszlamista a horgon

Terrorizmussal gyanúsított magyart fogtak el a TEK emberei – ez felettébb aggasztó. A magyar hatóságok éberek voltak – ez optimizmusra ad okot.

Budapest, 2017. július 18. A Terrorelhárítási Központ (TEK) páncélozott szállító harcjármûve mellett halad el egy elektromos kisautó a 17. vizes világbajnokság egyik fõ helyszíne, a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda elõtt 2017. július 18-án. MTI Fotó: Czagány Balázs Fotó: Czagány Balázs Forrás: MTI/Czagány Balázs

A hír egyszerre nyugtalanító és megnyugtató. Terrorizmussal gyanúsított magyart fogtak el a TEK emberei a kecskeméti kertvárosban – ez felettébb aggasztó. A magyar hatóságok éberek és szemfülesek voltak – ez optimizmusra ad okot. Valamelyest.

Médiaközhely, hogy összeszűkült világban élünk, már a kecskeméti kertváros is felszúrt gombostű a terrorelhárítás globális parafatérképén. Az iszlamista terrorizmus, amely iszonyatos lendületet vett a 2001. szeptember 11-i amerikai pusztítással, majd Madridon és Londonon át Európába is halálos áldozatok tömegével érkezett meg, most a Puskás Arénában tombolt volna, ha nem lépnek közbe a magyar hatóságok. Legalábbis ez lehetett az elfogott 21 éves – az információk szerint az iszlám hitre áttért magyar – gyanúsított terve. Ha robbantani tud, tízezrek életét veszélyeztette volna.

Többeket ismerek, akik jelen lesznek a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki mérkőzésén – ennél közelebb aligha lehetne hozni a fenyegetettség érzését az ember szívéhez.

Valamiért pedig mindig abban reménykedtünk, hogy megúszhatjuk. Nemcsak a tényleges terrorcselekményt, hanem azt is, hogy a veszély eljusson ide. A hét hónapja Bécsben elkövetett iszlamista támadás már ijesztően közel esett hozzánk. Salem Abdeslam, a 2015. novemberi párizsi terrortámadások elkövetője pedig kétszer is járhatott a budapesti Keleti pályaudvarnál, szűk két hónappal azelőtt, hogy társai­val 137 emberéletet oltott ki a francia fővárosban. Információk szerint Ausztrián át érkezett ide autójával, majd arra is tért vissza Belgiumba.

Mindig is ezt akartuk. Nem, nem azt, hogy Abdeslam diszkontparkolónak vagy akár terrorcélpontnak nézze Magyarországot. Hanem azt, hogy szabad legyen a forgalom Európában, és úgy kelhessünk át a határon, mint egyik megyéből a másikba. Az idősebb nemzedékek képviselői közül sokan, akiknek még mond valamit a vasfüggöny, a határsávengedély vagy a belga nagykövetségen váltott, három napra érvényes tranzitvízum, részben ezért a szabadságért szavaztunk az euró­pai ­uniós tagság mellett.

Az internet és a szabadon közlekedő emberek uralta világfaluban a gondolatok is szabadon áramlanak. Nem lehet megakadályozni, hogy egyes honfitársaink ne legyenek fogékonyak külföldről importált szélsőséges ideológiákra. Magyarországot nem tartják kiemelt terrorcélpontnak a szakemberek, de rámutatnak: logisztikailag nagyon kedvező helyen fekszik az iszlamisták vándorútján. Budapest autóval csak pár óra Nyugat-Európától, és nem sokkal több Bosznia-Hercegovinától, ettől a Horvátország felé, északi irányban alaposan betüremkedő nyugat-balkáni országtól, amelynek hegyei­ben Afganisztánt is megjárt harcosok, ­mudzsahedinek bújnak meg.

Az emberek és gondolatok szabad mozgásának nem szabhatunk határt. De a kockázatokat minimalizálnunk kell.

Ezt segíti elő a migrációellenes politika: nem áll érdekünkben muszlimok kritikus tömegének befogadása, ami a nagy számok törvénye szerint növeli a terrorveszélyt akár a migránsok magukkal hozott gondolkodásmódja, akár a radikalizációjuk, akár pedig az itt született magyarok gondolatvilágának mérgezése révén.

Németországban, ahol több millió muszlim él – döntő hányaduk békésen –, az alkotmányvédelem 28 ezer iszlamistát tart számon, és több komoly iszlamista merényletet is elkövettek az elmúlt években.

Mi nem ilyen országban akarunk élni. Nem vagyunk idegengyűlölők. Nem a fiam gyerekkori barátjának a magyar társadalomba beilleszkedett török apjáról vagy a sarki kebabosról van szó, akinél a dönertálat szoktuk venni. Hanem egy ellenőrizhetetlen tömegről, amelynek egy agresszív töredéke – a francia, német és belga példák szerint – már kifog az államon.

Borítókép forrása: MTI/Czagány Balázs