Minden szereplő győztes lehet – jelentette ki Karácsony Gergely tegnapi sajtótájékoztatóján, amelynek a 2023-as atlétikai világbajnokság tervezett helyszíne volt a központi témája. Szó sincs már stadionstopról, ultimátumról, Budapest-törvényről.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) a világ minden pontján tisztelt olimpiai bajnok Sebastian Coe-val, helyesebben Lord Coe-val az élén november végéig vár választ arra, mi a szándéka Budapestnek a világbajnoksággal. Sürget az idő, döntetni kell. Felelősen.
Baranyi Krisztina, Ferencváros úrasszonya még kampányol ezerrel. Ő már pénteken is tartott egy eligazítást a helyszínen, lenyűgözte a kilátás, meg is szédülhetett a Vituki egykori központi épületének a tetején, mert a Dunával feleselve annyit locsogott, hogy a folyó majdnem kitért a medréből.
Baranyi nem atlétikai stadiont, hanem tömegsportcélú központot szeretne a Ferencvárosba. Eddig rendben. A vb után a stadiont átadná Budapest lakosságának. Most akkor mégis lenne stadion? Mert ha nem lenne, akkor mit adnának át? A létesítményt az ő víziójában az atléták csak versenyeken használhatnák, az elsődlegesen a budapesti polgárok kikapcsolódását szolgálná.
Lelki szemeim előtt már látom is, amint a sportszerető fővárosiak kedvtelésből hol a kalapácsot pörgetik meg a dobóketrecben, majd, ahogy kell, négy fordulat után elhajítják, hol a gátfutásnak hódolnak, szakszerűen három lépésenként véve a gátakat, a bátrabbak a rúdugrással kísérleteznek, egy magasságon szigorúan legfeljebb háromszor, az igazán eltökélt sportemberek pedig heti rendszerességgel teljesítik a tíz-, illetve – elnézést, hölgyeim – a hétpróbát.
Ugyan… A szabadidős sportolók bőven beérnék azzal, ha nem kellene már a Rákóczi hídnál megfordulniuk, megkerülhetnék a stadiont, s egyszer kíváncsiságból körbefutnák a pályát a rekortánon. Ám ne tántorodjunk el, a zöld-fehér polgármester asszony kiérlelt tervekkel jelentkezett: játszóteret, kutyafuttatót és, ha netán hiányolnánk az eredeti ötleteket, szoborparkot is álmodott az ingatlanra.
