Két héttel a játékok előtt önkéntes karantén, az elutazás előtt hetvenkét órával két negatív PCR-teszt, a megérkezéskor azonnal újabb, majd három napon át továbbiak napi rendszerességgel, ezt követően minden versenyhelyszínen köpetből vett minta a belépéshez. (Vajon mi vár arra, aki köp egy rosszat a tizenkettedik napon? A hazautazás előtt karanténba zárják két hétre?) Tilos szabadon bóklászni a városban, beülni egy étterembe, gyönyörködni a város nevezetességeiben, a szállodát csakis egy esetben lehet elhagyni, ha a látogató felszáll a hivatalos médiajáratra, amely a médiaközpontba viszi az embert.
Onnan lehet a versenyhelyszínekre továbbutazni, megint csak a hivatalos járatokkal, de a helyszíneken csak a lelátóra lehet felülni, mert nem lesz sajtóközpont, feltéve, ha a korlátozott létszám miatt az ember kap egyáltalán jegyet (bizonyos eseményekre, így például az úszódöntőkre már eddig is nehéz volt bejutni).
Természetesen a szállodai szobát leszámítva mindenhol kötelező a maszk, ráadásul a légzést valóban akadályozó FFP2-es típus viselése (miközben Tokióban július végén, augusztus elején negyven fok is lehet nappal az átlaghőmérséklet), továbbá a kétméteres távolságtartás. Sportolókkal nem lehet majd találkozni, a helyszíni, „élő” tudósítások így készülnek majd el. Arról már nem is szólva, hogy hetek óta napi rendszerességgel kell különféle regisztrációs platformokat kitölteni, a játékok alatt is folyamatosan – természetesen online felületen – rögzíteni a teszteredményeket, beszámolni az egészségügyi állapotról, a telefonon állandó, huszonnégy órás készenlétben biztosítani a szervezőknek a nyomkövetés lehetőségét.
Kéretik a leírtakat nem úgy értelmezni, hogy sír az újságíró, aki, ugye, csak a munkáját végzi, sőt örüljön annak, hogy személyesen ott lehet az olimpián.
Csak azért magammal és a kollégáimmal példálózom, mert a ránk váró körülményeket ismerem töviről hegyire. A részt vevő sportolók élete sem lesz fenékig tejfel. Nem látogathatják majd más sportágak eseményeit, s ha végeztek a versenyeikkel, azonnal haza kell indulniuk.
