A bagoly erre azt mondaná: nyugi, a tizenöt év az ilyen. Nehéz.

A hosszú kormányzásnak nagy az árnyéka, mindig lesz valamilyen ellenfél, és soha se lehet hátradőlni, hogy már győztünk is, csak azért, mert nagyon okosak, tapasztaltak és furmányosak vagyunk. Senki se mondta, mégis mintha elhittük volna. Kárognak a varjúk: kár-kár.

Ugyanakkor a tizenöt év erő is. Megannyi tapasztalat, küzdelem, megszerzett tudás. Ez vitt minket előre, ezért győzünk folyamatosan másfél évtizede, és jó esélyünk van most is a győzelemre, méghozzá a legalapvetőbb dolgok miatt, amelyek rajtunk múlnak, és ezek olyan alapvetőek, mint a levegővétel.

Mindenki látja, érzi, tudja: a világ veszélyes. Háború dúl a szomszédunkban és nem csitul. Európa nem hűti, hanem fűti a kazánt.

Titkosszolgálati akciók, nyilatkozatok, böhöm nagy terepjárók borzolják az idegeket. Csak mi tudjuk megőrizni a biztonságot, csak mi vagyunk a háború folytatása ellen, csak mi tudjuk elmondani az embereknek, hogy mivel járna Ukrajna EU-csatlakozása. Csak mi tudjuk, és csak mi akarjuk. Az ellenfél nem tudja, és nem is akarja, mást akar. Amit akar, az bajt hoz a fejünkre. Ezt is mindenki tudja. Az illegális migráció sem szűnt meg. Sőt. Európa nyugati fele elesett, a szándék az, hogy a másik fele se maradjon ki a buliból. Azok se, ahol az illegális migránsok száma: nulla. Csak mi tudunk keresztbe feküdni ennek az akaratnak. Csak mi vállaljuk érte még az igazságtalan büntetéseket is. Itt nincs migrációs probléma, nincsenek terrormerényletek, rend és nyugalom van.

Milyen furcsa, hogy Európában nem lehet vitát nyerni a stabilitásra hivatkozva. Lehet érvelni a genderrel, a kisebbségi jogokkal, a háború mellett szóló érvekkel, de a stabilitás, az nincs az első százban. Európában nem gondolják problémának, hogy ingatag koalíciós kormányok törékeny politikai alkuk révén béna kacsáznak. Hónapokat kell várni a kormányalakításokra, hogy aztán néhány hónap múlva kezdjék az egészet elölről. Rángatják a kormányt, rángatják az idegeket. A stabilitás nem más, mint nyugalom, erő és gyorsaság. Ezek tiszta és egyszerű dolgok. Ezért értékeljük ezeket. Az ellenfél viszont az európai módiban hisz: lázas állapot, gyengeség, zűrzavar. Erre számíthatunk, ha ők jönnek. Alkotmányozni feles többséggel. Ez az ajánlat és az európai ügyészség, vagyis Soros. És vele együtt megérkezik az instabilitás és a káosz. Ehhez értenek.

Magyarul, hogy érdemes bízni a jövőben. Egyről a kettőre jutni, a saját munkánk révén. A befektetett energiának és az erőfeszítéseknek tehát van értelme, mert még akkor is van perspektíva, amikor kiszámíthatatlanná válik a világ, jön egy világjárvány, kitör a háború, és nyomában felüti a fejét egy globális gazdasági válság. Lehet bízni a jövőben, hogy a dolgok jobbra fordulnak, mert akik kormányoznak, azon vannak, hogy jobbra fordítsák őket.

Hogy azoknak a helyzete is javuljon, akik nem szeretik a kormányt. Mert csak mi vagyunk azok, akik azt mondják, hogy olyan politikát kell csinálni, hogy azok is jobban járjanak velünk, akit nem érdekel, hogy milyen zászló van a magasban, mintha az ellenfél zászlaja lengene a magasban.

Végső soron ezek körül a tétek körül forog minden. Mert nemcsak a pénz az, amire az emberek vágynak, ilyen még a béke, a biztonság, a nyugalom, a stabilitás, a kiszámíthatóság, a perspektíva is.

Uhu, én beszéltem.

(Megjegyzés: a félreértések elkerülése végett a szövegben szereplő bagoly nem vészmadár, nem azt mondja, hogy „kuvik”, és nem a végveszély közeledtét jelzi.)