Keserédes világbajnoki aranyérem

Miközben a hétfőn befejeződött vívó-világbajnokság kifejezetten sikertelen volt a magyar versenyzők többségének, addig a női párbajtőröző Mincza Ildikó élete legjobb világversenyét zárta. Egy arany- és egy bronzérmet nyert, igaz ez a teljes magyar küldöttség éremgyűjteményét is jelenti. A sok kudarc miatt Mincza csak hazaérve tudott önfeledten ünnepelni.– Milyen érzések kavarogtak önben a világbajnokság alatt? – Nagyon furcsa volt, mert hiába nyertük meg csapatban az aranyérmet, utána sem oldódott eléggé a feszültség. Az, hogy a férfi párbajtőrözők és a tőrözők sem tudták kivívni az olimpiai részvétel jogát, nyomasztóan hatott mindenkire. – Tudtak egyáltalán Szöulban ünnepelni? – Igazából csak itthon tudtunk ünnepelni. Hazatérve a repülőtéren nagyon kellemes meglepetést ért, hiszen a családtagok mellett rengetegen gratuláltak. Lassan majd megszépülnek az emlékek, s csak a siker marad meg mélyebben, mert egyébként sem a város, sem a vívóterem nem volt szép. – Párbajtőrözőként lett először sikeres, majd tőrözőként folytatta, s most újra a párbajtőrnél kötött ki. Miért volt szükség a kerülőre? – Amikor nyolcvankilencben a junior világbajnokságon aranyérmes lettem párbajtőrben, még nem volt olimpiai szám ez a fegyvernem. Ezért váltottam, s bár a tőrcsapattal is nyertem bronzérmet világbajnokságon, illetve egyéniben döntőbe jutottam, úgy éreztem, párbajtőrözőként nagyobb sikereket érhetek el. – Az atlantai olimpiára mégis tőrözőként készült. – Éppen az akkori kudarc adta meg a végső lökést a változtatáshoz. Atlantában ugyanis csak tartalék lehettem, s ennél azért többre vágytam. – Pedig éppen párbajtőrben a legnehezebb csapatba kerülni, ebben a fegyvernemben négy-öt világklaszszis ellenfele van itthon. – Valóban nehéz eljutni a válogatottságig, de ha sikerül, akkor egyéniben és csapatban is komoly reményekkel lehet nekivágni a világbajnokságnak, illetve az olimpiának. Tőrben ugyan könnyebb csapatba kerülni, de nehezebb érmet nyerni. – A nagy konkurenciaharc mennyire mérgezi meg a hangulatot a csapaton belül? – Csak júniusban derült ki, hogy kik utazhatnak a világbajnokságra, s akkor nehezen tudtam elképzelni, hogy az évközi hatalmas rivalizálás után igazán összekovácsolódjunk. De a vébé előtti nyolc hét elég volt, hogy feloldódjanak a feszültségek. Jövőre sem lesz könnyebb a helyzet, hiszen az olimpián csak három versenyző indulhat, ebből a négyesből valaki csak tartalék lehet. – S akkor még nem említette a most kimaradt riválisokat, Hormay Adriennt és Király Hajnalkát. – Nekik még nehezebb lesz, mert egy sikeres csapaton nem szokás változtatni. A ranglista első helyezettje persze automatikusan tagja a válogatottnak, s ha valamelyikük ezt meg tudja szerezni, akkor még nagyobb harc lehet mögötte. – Nem gondolja, hogy a túl nagy rivalizálás miatt nem sikerül egyéniben győzniük 1992 óta a világbajnokságon? – Nem hiszem. Az egyéni világbajnoki győzelemhez nagy adag szerencse is kell, mert többen azonos eséllyel pályáznak az aranyéremre. – Mit gondol, miért éppen a francia Flesselnek sikerül nyernie? – Hatalmas klasszis, aki gyengébb évközi eredmények után is képes a legjobb formáját hozni a vébén. Ráadásul nagyon nagy önbizalmat ad neki, hogy egy olimpiát és két vébét megnyert, ezt az ellenfelek is respektálják. – Ön az összetett Világkupát nyerte meg, annak kisebb a rangja? – Nehéz összehasonlítani, de az ellenfeleken én is éreztem, hogy már tartanak tőlem. – Most pihenhet vagy lendületből készül tovább a Világkupa-sorozatra? – A hónap végéig pihenek, aztán decemberben a magyar bajnoksággal indul a szezon, s attól kezdve nincs megállás, amíg el nem dől, hogy kik kerülnek az olimpiai csapatba.