Keserédes világbajnoki aranyérem

Sütõ Nagy Zsolt
1999. 11. 11. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miközben a hétfőn befejeződött vívó-világbajnokság kifejezetten sikertelen volt a magyar versenyzők többségének, addig a női párbajtőröző Mincza Ildikó élete legjobb világversenyét zárta. Egy arany- és egy bronzérmet nyert, igaz ez a teljes magyar küldöttség éremgyűjteményét is jelenti. A sok kudarc miatt Mincza csak hazaérve tudott önfeledten ünnepelni.– Milyen érzések kavarogtak önben a világbajnokság alatt? – Nagyon furcsa volt, mert hiába nyertük meg csapatban az aranyérmet, utána sem oldódott eléggé a feszültség. Az, hogy a férfi párbajtőrözők és a tőrözők sem tudták kivívni az olimpiai részvétel jogát, nyomasztóan hatott mindenkire. – Tudtak egyáltalán Szöulban ünnepelni? – Igazából csak itthon tudtunk ünnepelni. Hazatérve a repülőtéren nagyon kellemes meglepetést ért, hiszen a családtagok mellett rengetegen gratuláltak. Lassan majd megszépülnek az emlékek, s csak a siker marad meg mélyebben, mert egyébként sem a város, sem a vívóterem nem volt szép. – Párbajtőrözőként lett először sikeres, majd tőrözőként folytatta, s most újra a párbajtőrnél kötött ki. Miért volt szükség a kerülőre? – Amikor nyolcvankilencben a junior világbajnokságon aranyérmes lettem párbajtőrben, még nem volt olimpiai szám ez a fegyvernem. Ezért váltottam, s bár a tőrcsapattal is nyertem bronzérmet világbajnokságon, illetve egyéniben döntőbe jutottam, úgy éreztem, párbajtőrözőként nagyobb sikereket érhetek el. – Az atlantai olimpiára mégis tőrözőként készült. – Éppen az akkori kudarc adta meg a végső lökést a változtatáshoz. Atlantában ugyanis csak tartalék lehettem, s ennél azért többre vágytam. – Pedig éppen párbajtőrben a legnehezebb csapatba kerülni, ebben a fegyvernemben négy-öt világklaszszis ellenfele van itthon. – Valóban nehéz eljutni a válogatottságig, de ha sikerül, akkor egyéniben és csapatban is komoly reményekkel lehet nekivágni a világbajnokságnak, illetve az olimpiának. Tőrben ugyan könnyebb csapatba kerülni, de nehezebb érmet nyerni. – A nagy konkurenciaharc mennyire mérgezi meg a hangulatot a csapaton belül? – Csak júniusban derült ki, hogy kik utazhatnak a világbajnokságra, s akkor nehezen tudtam elképzelni, hogy az évközi hatalmas rivalizálás után igazán összekovácsolódjunk. De a vébé előtti nyolc hét elég volt, hogy feloldódjanak a feszültségek. Jövőre sem lesz könnyebb a helyzet, hiszen az olimpián csak három versenyző indulhat, ebből a négyesből valaki csak tartalék lehet. – S akkor még nem említette a most kimaradt riválisokat, Hormay Adriennt és Király Hajnalkát. – Nekik még nehezebb lesz, mert egy sikeres csapaton nem szokás változtatni. A ranglista első helyezettje persze automatikusan tagja a válogatottnak, s ha valamelyikük ezt meg tudja szerezni, akkor még nagyobb harc lehet mögötte. – Nem gondolja, hogy a túl nagy rivalizálás miatt nem sikerül egyéniben győzniük 1992 óta a világbajnokságon? – Nem hiszem. Az egyéni világbajnoki győzelemhez nagy adag szerencse is kell, mert többen azonos eséllyel pályáznak az aranyéremre. – Mit gondol, miért éppen a francia Flesselnek sikerül nyernie? – Hatalmas klasszis, aki gyengébb évközi eredmények után is képes a legjobb formáját hozni a vébén. Ráadásul nagyon nagy önbizalmat ad neki, hogy egy olimpiát és két vébét megnyert, ezt az ellenfelek is respektálják. – Ön az összetett Világkupát nyerte meg, annak kisebb a rangja? – Nehéz összehasonlítani, de az ellenfeleken én is éreztem, hogy már tartanak tőlem. – Most pihenhet vagy lendületből készül tovább a Világkupa-sorozatra? – A hónap végéig pihenek, aztán decemberben a magyar bajnoksággal indul a szezon, s attól kezdve nincs megállás, amíg el nem dől, hogy kik kerülnek az olimpiai csapatba.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.