Nem túl szimpatikus, ha valaki két év múlva az előző kormányról beszél – ismerte el Kovács László, az MSZP elnöke a Németh Zsolttal folytatott vita során a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen. Krizsó Szilvia, a Tárcatükör sorozat Magyar Televízióban is sugárzott vitaestjének műsorvezetője Kovács Lászlótól azt kérte, fejtse ki bővebben a Népszabadságban megjelent nyilatkozatát, miszerint csődbiztosi feladatokat kellett ellátnia, amikor átvette a külügyminiszterséget. Az est résztvevői a közönségből hozzájuk írásban is eljuttatott kérdésekre is válaszoltak.
Miközben a külügyminiszter az USA és az EU szerinte megingott, Magyarország felőli bizalmát emlegette, Németh Zsolt a kormányzati kommunikáció ellentmondásosságát kérte számon Kovácstól. Kifejtette: Medgyessy Péter nemrég hitet tett a kétsebességes Európa mellett (arra az esetre, ha Magyarország az erősebbek csoportjába kerül) míg Kovács épp ez ellen szállt síkra. A fideszes politikus vázolta, miként jutott el az iraki válság idején a Nyolcak levelét aláíró Magyarország egy év alatt a feltétlen Amerika-pártiságtól az óvatos Amerika-ellenességig, hozzáfűzve: a „sumákoló” magyar politika nem segíti a kiszámíthatóságot.
Németh Zsolt egy idézetet is felolvasott Kovács Lászlótól, melyben Kovács kifejti: kedvezőtlen folyamat, hogy az USA és a NATO a katonai erőegyensúly megbontására törekszik. Nevetés futott végig a hallgatóság sorain, amikor Németh elmondta: az Idézet Kovács László 1985-ös, a Pártélet című folyóiratba írt cikkéből idéz. A külügyi bizottság elnöke Chiracot is idézte, aki épp úgy elítélte a magyar vezetők lépésit, mint Joschka Fischer, aki szerint a magyarok az elemi egyeztetést sem tették meg. Hozzátette: nincs értelme emeletekről gondolkodni az EU-csatlakozással kapcsolatban, amikor Magyarország a „pincében van.” Az ellenzéki politikus támadta a magyar külpolitika elszalasztott lehetőségeit, Kovács minisztériumát is hibáztatva azért, hogy számos olyan EU-tag tiltja ki a magyar munkaerőt, amely a polgári kormány alatt ennek ellenkezőjét ígérte, így például Dánia vagy Spanyolország.
Markánsan eltért a vitázó felek kommunikációja: miközben Németh Zsolt dokumentumokkal, adatokkal fölfegyverkezve érkezett, Kovács László a rutinos, magabiztos politikus szerepét alakította, néha gúnyos megjegyzéseket téve Németh papirosaira. Így történt akkor is, amikor Németh Zsolt tételesen sorolta az utóbbi két évben összesen 5 milliárd forintnyi elvonásokat, amelyekkel a kormány többek közt az erdélyi magyar egyetem vagy az Illyés Közalapítvány támogatását nyirbálta meg.
A legélesebben talán a székelyföldi autonómia kérdésében csaptak össze az érvek és ellenérvek. Kovács László nem rejtette véka alá: sem az autonómia-törekvéseket szorgalmazó székelyföldieket támogató ellenzékkel, sem a határon túli magyarok magyar állampolgárságát szorgalmazó törekvésekkel nem ért egyet. Indokai között szerepelt: mi történne, ha az állampolgársággal járó kedvezményeket kiterjesztenék a határon túli magyarokra is. Példaként hozta fel, hogy egy Szabadkán gyermeket szült asszony Magyarországra utazna, fölvenné a szülési segélyt, és ’’Viszlát, Magyarország’’.
Mit szólna az Európai Unió ahhoz, ha szerb és román állampolgárok is bekerülnének az unióba? – tette föl a kérdést Kovács a határon túli magyarokra célozva.
Az aradi szabadság-szoborról szólva Kovács lényegében megismételte az Info Rádióban tett kijelentését: szerinte az emlékmű Nagy-Magyarországnak állít emléket. Annak ellenére, hogy Németh Zsolt fölvetette: a szobrot 1896-ban készítették, Kovács ironikusan kiemelte, hogy az emlékművön szerepel a Hungária felirat, s szerinte emiatt az alkotást nehéz felvállalnia a román kormánynak.
Kovács felelőtlennek nevezte azt az általa meg nem nevezett „magyarországi politikust és publicistát”, akik Baszkföldet és Dél-Tirolt emlegetve radikális ellenállásra buzdítják a magyarokat Erdélyben, majd hazajönnek, otthagyva a „füstölgő romokat”. Szerinte a „nacionalizmusra nem is érzékeny román többségben” e beszédek következtében olyan félelmek keletkeznek, hogy magyar szomszédjuk felrobbantja a lépcsőházat.
Kovács László párhuzamot vont Bayer Zsoltnak a Bethlen-szobor nem engedélyezett feliratával kapcsolatban mondott beszéde és Kövér László kijelentése között, amikor a fideszes politikus őszerinte kötelet ajánlott azoknak, akik nem szavaznak rájuk.
A külügyminiszter egy, a közönség soraiból hozzá juttatott kérdésre válaszolva hosszan fejtegette, hogy milyen megfontolásokból koccintott Medgyessy Péter a román korányfővel december 1-jén a Kempinski szállóban, Budapesten. A külügyminiszter olyan, szerinte egyenértékű gesztusokat említett, mint román vezetők jelenléte egy március 15-i ünnepen. Kovács vitába szállt Némethtel, szerinte nem Erdély elszakításának évfordulója december 1-je.
Németh Zsolt kérdésére, hogy miért fogadta Kovács a rasszista és szélsőségesen magyarellenes Robert Fico szlovák politikust, Kovács elmondta: Fico és pártja ’’közelít a szociáldemokrácia felé’’. Míg Kovács azzal érvelt, hogy az európai baloldal felé közelítő szlovák politikust Ferhard Schröder német kancellár és Tony Blair brit miniszterelnök fogadta, Németh emlékeztetett: ez nem feltétlenül fontos szempont, Ceausescut a például a brit királynő fogadta.
Kovács erre azzal replikázott, hogy Orbán Viktor is találkozott Franjo Tudjmannal, pedig „Tudjman megítélése nem volt sokkal jobb, mint Ceausescué”. A közönség reakcióiból ítélve a külügyminiszter néha meglepő szófordulatai nem arattak egyértelmű tetszést. Kovács Lászlónak ez nem tetszett különösebben, egy ízben külön kihangsúlyozta, hogy a (Németh Zsoltnak) tapsolók figyelmét is felhívja érveire. Amikor Kovács megismételte, hogy nem támogatja a fegyveres ellenállásra való buzdítást, kifejezetten lehurrogták őt a hallgatók.

Több tízmilliót csalt ki ismerőseitől egy fiatal férfi