A magyar történelem viharaiban a művészet soha nem csupán öncélú esztétikum volt, hanem a nemzeti megmaradás záloga. Ez a gondolatiság hatotta át a Belvárosi Főplébánia-templomot csütörtökön, ahol ünnepélyes keretek között nyitották meg Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész legújabb „Isten, áldd meg a magyart – a Kárpát-medence magyarságának himnuszai” kiállítását. A tárlat címe önmagában is hitvallás a szétszakítottságban is egységes nemzet mellett.

Himnuszaink: Nemzeti imák a sorsfordító időkben
Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár ünnepi beszédében rámutatott: himnuszaink a sorsfordító pillanatokra adott válaszok.
A magyar, székely, csángó és a felvidéki himnusz ugyanarról a tőről fakadnak, és arról tanúskodnak, hogy mi, magyarok csak gyökereinkkel az anyaföldbe kapaszkodva és az ég felé tartott karokkal tudunk megmaradni a ránk kényszerített határvonalak között
– hangsúlyozta. Az államtitkár kiemelte, hogy a mai veszélyek korában, a háború árnyékában különösen szükség van olyan művészekre, akik szembemennek azokkal az áramlatokkal, amelyek szerint a nemzet, a család és a kereszténység már csak a múlté.
Nagy János szerint Józsa Judit alkotásai „kerámiákba írt imádságok”, amelyek egy nép több évszázados emlékezetét sűrítik formákba.
Éppen ezért arra biztatok mindenkit, hogy himnuszainkban ne csak történelmi érdekességeket, ne csak a magyar nemzetrészek saját imáit lássuk, hanem az élő örökségünket. Hallgassuk, szeressük, énekeljük minél gyakrabban! Tartsuk őket a szívünkben, és akkor mi is megtartatunk
– zárta gondolatait.

Osztie Zoltán, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa a művészet és a transzcendencia elválaszthatatlan kapcsolatáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a magyar nemzet gazdagsága a himnuszköltészetünkben is megmutatkozik, amely a művész keze nyomán látható imává válik.





































Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!