Sarló és kalapács

A Munkáspárt nem fordul a FIFA-hoz, tiltakozván az ellen, hogy az önkényuralmi jelképek tilalmáról szóló törvényt alkotmányosnak minősítette a legfőbb taláros testület. Ez látszólag nem különös hír, hisz a magyarországi szélsőbaloldal pártja a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségen kívül nem apellál e kérdésben többek között az UNESCO-nál és a bélyeggyűjtők világszövetségénél sem. Ám az már valódi közéleti esemény, hogy Thürmer Gyula és kompániája egyenesen az ENSZ-nél (és még, meg nem nevezett nemzetközi szervezetnél) próbálkozik a vörös csillag és a sarló-kalapács jogállásának visszaállása érdekében...Erre szokták mondani: ami szép, az gyönyörű! S mint minden hírnek, ennek is a háttere, ha úgy tetszik, a holdudvara a legérdekesebb. Thürmer pártvezér a minap nemes egyszerűséggel „kubikus cigánynak” aposztrofálta Magyarország miniszterelnökét, mert Orbán Viktor a gátakon hordta a homokzsákokat, most meg itt ez a komoly, nemzetközivé szélesedett tiltakozás... A munkáspárti generalisszimusz nyíltan rasszista kijelentése voltaképpen egybecseng a legsötétebb ötvenes éveket felelevenítő reklamációval. Thürmer Gyula mindenféle erkölcsi skrupulus nélkül felvállalja a közösséget a XX. század második felének test- és léleknyomorító diktatúráival anélkül, hogy bárki – legalább szóban – elhatárolódna tőle.Nincs senki a baloldalon, aki azt mondaná: állj, azért innen már ne tovább! Az önmagát az emberi szabadságjogok legfőbb védelmezőjének kikiáltó SZDSZ hallgat, és Kovács László (MSZP) sem szól, aki pedig a fehérgyarmati időközi választások idején egy kampánygyűlésen együtt szerepel Thürmer Gyulával. Pedig nincs, aki ne emlékezne rá: az említett pártok és vezetőik minden falra mázolt horogkereszt kapcsán az eget és a földet hívták tanúnak, bizonyítván, hogy Magyar-országon tombol a szélsőjobb, veszélyben a demokrácia, és a Fidesz vezette kormány cinkosan összekacsint a rasszista szélsőségekkel.Tilt, tűr és támogat. Ez a hármas egység volt a jelszava Aczél Györgynek egykoron. Láthatóan ez is megváltozott az utóbbi évtizedben, mondhatni szigorodott. A kormánynak az is tilos, amit nem követett el, a Munkáspárt pedig tehet, amit akar, háborítatlanul. Elhatárolódni pedig attól kell, akiről a baloldal úgy gondolja. A sarlóról és a kalapácsról álmodók, úgy tűnik, háborítatlanul sírhatják vissza az 56-os forradalom vérbe fojtóinak, a gulág és Recsk létrehozóinak jelképrendszerét, a tisztességes emberi érzület védelme rájuk nem vonatkozik. Joggal teszik, hisz Kovács László például egyik nyilatkozatában el is mondta: a Munkáspártot nem szabad összekeverni a MIÉP-pel, hisz míg Csurka István szélsőséges, rasszista és antiszemita, addig Thürmer pártja csupán „radikálisan baloldali”.Mondhatják, egy ilyen elszigetelt partizánakciótól nem kell megrémülni, hisz – ezt minden józan ember fölmérheti – az ilyen bolhacirkusz nemzetközi szinten nem eladható. A Miloseviccsel, Szaddám Huszeinnel parolázó munkáspárti elnököt aligha veszi bárki is komolyan határainkon túl. Az eset mégis elgondolkodtató, mert van egy régi angol mondás, mely szerint: „A szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett, ezért mindig jól figyeld a patkószöget!” Aligha lehet hinni abban, hogy bármi történjék is, a Thürmer-féle patkószegekre bárki odafigyelne a magyar politikai paletta baloldalán.Amúgy persze sarlóra és kalapácsra valóban szükség lenne, előbbire a kertekben, hisz itt a tavasz, utóbbira a gyárak szerelőcsarnokaiban. De élek a gyanúpörrel, hogy Thürmer Gyula és csapata efféle megoldásban nem lesz partner...